Amíg színházunkban gőzerőkkel folynak a Lóvátett lovagok próbái, addig egy fiatal művészcsapat már egy másik lovag lovát álmodja színpadra. Ez a másik lovag természetesen nem lehet más, mint Don Quijote de La Mancha, aki tavasszal lép majd a porondra egy fantasztikus gigaprodukció címszereplőjeként. Pár nappal ezelőtt nyolc fiatal művész érkezett a Jókai színházba egyenesen a Képzőművészeti Egyetemről, hogy kreativitásával, ötleteivel segítse Fekete Péter rendező munkáját.
Amint megérkeznek a fiatalok, színházunk igazgatója rögtön szárnyai alá veszi őket és beszél, bemutat, elkalauzol. Az első helyszín a Jókai színház és az Ibsen Ház újdonsült stúdiószínpada, majd beindul az érdemi munka, hiszen két és fél nap nem a világ. És sok dolguk van… Aki (s ki ne) találkozott (volna) már iskolarendszerünk buktatóival, tudja, hogy nem a gyakorlati képzés a mai magyar oktatási rendszer erőssége. S ilyenkor azért jól belemotoszkálja magát az ember fejébe a puding meg a próbája gondolat, hogy persze megtanulja az ember, amit lehet, de azért a tapasztalat mégiscsak többet ér.
Az igazgató elmagyarázza, hogyan épül fel a színház, hogyan készül el egy színházi produkció az ötlet megszületésétől a bemutatóig, majd beindul a „lótervezés”, azután levezetésként még Ibsen Nórájának megtekintése is belefér a programba.
Másnap már kora reggel talpon vannak a fiatalok, nem unatkoznak: a Vásárfiak bábelőadás után a kulisszák mögött Lenkefi Réka mutatja be a bábszínház működését. Próbaterem, asztalos- és bábkészítőműhely. A kivitelezés folyamata, a tervrajzok, a makettek, az éppen készülő bábok, s nem utolsó sorban a tervezőasztal (hú, de jó lenne egy ilyen a suliba is!) igencsak felkeltik az érdeklődést, amit a bábszínház elmúlt hat évének produkcióit felsorakoztató kiállítás tud csak fokozni. Bejárják a különböző műhelyeket (kelléktár, szabótár, festőtár), ahol a tárvezetők beszélnek a gyakorlati munkáról, ellátogatnak a díszlet- és jelmezraktárba, fénytechnikai bemutatón vesznek részt és még megnéznek két előadást. Közben születnek az ötletek, a tervrajzok, s lassan körvonalazódik a La Mancha lovagja lovának elképzelése is.
A harmadik nap, éppen a Lúdas Matyi előadás előtt kapom el őket egy rövid beszélgetésre, amit a „Hogy éreztétek magatokat nálunk?” kreatív kérdéssel nyitok. A válasz egy (azaz több) hatalmas mosoly, és a „Nagyon jól.” Gondolom, azért ezt nem hagyom annyiban, és lassan bele is merülünk a csevegésbe, amit a Lúdas Matyi utolsó hívója szakít félbe, most már tényleg menniük kell. A rövid idő alatt megtudom, hogy nem igazán van lehetőségük színházakba látogatni és ott érdemi munkát folytatni. „Amikor felvettek bennünket, volt egy egyhetes kurzus, amikor benézhettünk egy színház kulisszái mögé.” Ekkor büszkén állapítom meg magamban, hogy a mi színházunk mégiscsak különbözik az átlagtól. Gondoljunk csak a szoros kapcsolatra a Színitanházzal, vagy a RendhagyÓra gyakorlati irodalomoktatási szemléletére, s most ez az új kezdeményezés is azt bizonyítja, hogy igenis nyitott kapukkal várjuk azokat a fiatalokat, akik meg szeretnének ismerkedni a színházi munkával, vagy éppen ki akaraják próbálni magukat. „Nagyon kedvesen fogadtak, családias, barátságos volt a hangulat, s már maga a közeg nagyon nagy hatással volt ránk. A bábkiállítás nagyon tetszett.”
Beszélgetünk még arról is, hogy a sok elméleti óra mellett nem sok idejük marad magára a tervezésre, ezeket a tervrajzokat a bábokon kívül nem használják fel a színházak, és hogy mégiscsak jó dolog magával a rendezővel leülni és átbeszélni a koncepciót az ötletelés és tervezés megkezdése előtt.
Ezután azért magáról a lóról is szó esik. Elmondják, hogy a rendezői elképzelések szerint a darab az ’50-es években játszódik, az inkvizíció börtöne pedig kitelepítettek táborává alakul. Maga a ló, ami az előadás alatt épül majd fel különböző használati eszközökből az összefogást, az összetartást szimbolizálja majd. Jelenleg több tervet hagytak a rendező asztalán, s ez az alkotófolyamat folytatódik majd a jövőben is. Most valami elindult, az együttműködés elkezdődött, és mi várjuk az eredményt majd a Porondszínpadon!