Shakespeare komédiáját a Színitanház másodéves hallgatóinak előadásában mutatja be teátrumunk. Tege Antallal, az előadás rendezőjével Bartók Gergő beszélgetett darabválasztásról, előkészületekről és a fiatalokkal való munkáról.
Miért éppen a Lóvátett lovagokat viszik színre Shakespeare-től?
A tavalyi évadban kiderült, hogy a diákközösségnek, az általános iskolai ötödik-nyolcadik osztályosoknak nincsen darabjuk, hiszen a Süsü és a Lúdas Matyi a kisebbeknek szóltak. Akkor kezdtünk el gondolkozni az igazgató úrral, hogy mi az a darab, ami ennek a korosztálynak jó, a klasszikus évadhoz is szorosan kapcsolódik. Shakespeare hiányzott a palettáról.
Egy olyan darabot szerettem volna találni, ami azért még kicsit a mese felé viszi el a történetet. Ez gyakorlatilag ugyanis egy nagy mese a szerelemről. Így esett a választás a Lóvátett lovagokra, ami egyébként nekünk, másodikban tananyag lett volnaaz iskolásokkal, tehát a színház is nyert vele és az iskola is, hiszen ebben a darabban a Színitanház másodéves diákjai a nagyszínpadon tudják megmutatni magukat.
Milyen érzés volt a diákokkal együtt dolgozni?
Ellentétes érzéseket keltett. Egyrészről nagyon jó, hogy minél hamarabb, már másodikban kipróbálhatják magukat. Teljesen más a beszédtechnika, és beszédstílus, hangosabban kell beszélni, pontosabban kell fogalmazni. Tehát egy csomó dologra nagyon jó volt, mint tanulmány.
Abból a szempontból viszont nehéz volt, hogy nagyon sok mindenben fel kellett őket szabadítani, és azt gondolom, hogy egy másodikos iskolásnak még korai Shakespeare-t Mészöly fordításban úgy mondani, hogy az érthető is legyen és fogyasztható. Jó esetben még humoros és jusson el a közönséghez is.
Rajtuk kívül öt színészkolléga is közreműködik a darabban. Szabó Lajos, Vadász Gábor, Czitor Attila, Ács Tibor és Hodu József. Szeretném közülük kiemeli Attilát, aki a darab társrendezője is. Amíg én a Színházkomédiát rendeztem, addig ő egy-másfél hónapra átvette az egész osztályt és adott egy nagy vérfrissítést az egész darabnak.
Tehát egyrészről nagyon jó, másrészről pedig kemény közös munka volt a nézők számára fogyaszthatóvá tenni az előadást, hogy egy ötödikes is értse és tudjon a történettel utazni.
Az előadáshoz más szakterületeknek is hozzá kellett tenni a magukét…
Papp János nagyszerű jelmezeket tervezett, Lenkefi Réka pedig remek díszletet. Képi világban is próbáljuk segíteni az előadást, olyan nagy képekben gondolkozunk, hogyha a jelenet a szerelemről szól, akkor azt a díszlettel és a zenével is erősítsük.
A zeneiségben nem ragaszkodtam a korhoz. Tehát Vivalditól a Desperadón át a Je t’aime című nótáig minden vegyítve van. Vivaldi a meghatározó, még ha Shakespeare korához nem is passzol teljesen. Tehát én egy könnyed, érzelmes előadást akartam csinálni, ami arról szól, hogy ne tegyünk olyan esküt, amit nem tudunk megtartani.
Reményem szerint a siker kulcsa lehet, hogy a fiatalok lendületesek, hamvasok és akarnak. Nem fásultak, szeretik a színházat csinálni. Mind a tizenkilencen dübörögnek, hogy ez létrejöjjön és megtudják magukat mutatni. Azt gondolom, a legnagyobb erénye lehet ennek az előadásnak az akarás, ami bennük van.