Kevés dolog esik távolabb egy színház profiljától, mint egy matematikai témájú konferencia. A másik oldalról megközelítve: kiművelt emberfőkkel vajon találkozhatunk-e úgy, hogy matematikai készségeknek nincsenek birtokában? Erre sajnos nem válaszolhatunk igennel, tehát nincs más út, matekozni muszáj.
Kedves olvasóink, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a színházban munkatársaink nagy része sikoltva menekülne, ha valaki egy másodfokú egyenlettel támadna rájuk, de azért vannak kivételek. A díszlettervezés például kifejezetten komoly geometriai ismereteket igényel, hogy a kivitelezésről ne is beszéljünk. A Jókai színház azonban nem korrepetálásként adott teret a matematikai konferenciának, hanem két okból. A színház a művelődés aktív színtereként határozza meg saját szerepét, a pedagógusok részéről pedig olyan hatalmas érdeklődés előzte meg a konferencia létrejöttét, amely Laduver Ferenc a Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója és a rendezést nagyrészt magára vállaló Kmetykó András előzetes elképzeléseit is meghaladta. A Színház négyszázhúsz főt befogadni képes nagyterme is kis híján szűknek bizonyult a két napos konferenciára, amelyet talán magyaráz, ha az előadók névsorára tekintünk.
Prof. Dr. Czeizel Endrétől, a békéscsabai születésű, mostanság a michigani Oakland Egyetemen tanító Lipták László professzorig és nem utolsó sorban az oktatásért felelős államtitkárig Dr. Hoffmann Rózsáig terjedő előadói kar érdekfeszítő előadássorozattal állt a pedagógusszakma érdeklődő szempárjai elé. Az előadások címei között kalandozva: pl.: Miért beteg a magyar matematika oktatás? Diagnózis és gyógymódok (Dr. Vancsó Ödön egyetemi adjunktus ELTE TTK), Az érzelmi intelligencia (Pataky Krisztina, pszichológus, matematikatanár) Magatartászavarokkal a matematikaórán ( Tölgyesi Klára, pedagógiai tanácsadó) stb. talán érezhető, hogy a Békéscsabán öt éves múltra visszatekintő konferencia tagjai a tudományág és oktatási lehetőségeinek mélyére ástak.
A szünetekben hallható elmélyült szakmai diskurzusok mellett a természetesen a pedagógus szakma jövőjét firtatták a legtöbben és a konferenciát záró sajtótájékoztatón is ehhez kapcsolódóan érkezett a legtöbb kérdés az államtitkárhoz. Dr. Hoffman Rózsa nem rajzolt föl rózsaszín jövőképet a tanárok elé. Elmondta, hogy az állam a finanszírozás módszerinek változtatásával, a pedagógusok munkájának fokozottabb szakmai támogatásával tudja előmozdítani a közeljövőben a tanári munkát, majd fokozatosan a kis településeken lévő iskolák megőrzését – esetenként újra megnyitását – legalább az alsó tagozatos nevelés helyben tartását vázolta fel a következő pár év reális célkitűzéseként. A pedagógus bérek fejlesztése csak ez után következhet a sorban hangzott el a sajtótájékoztatón. A színház mindenesetre a saját szerény eszközeivel igyekezett otthont biztosítani a két nap tudományos munkája számára és látva a gondolatokkal és érzésekkel feltöltődött pedagógusok tőlünk távozó tömegét azt mondhatjuk megérte a fáradtságot. Jövőre tehát valószínűleg folytatódik az országos jelentőségű szakmai összejövetel a színház falai között.
Köles István Jr.