Még hogy álmos tíz órai próba! Nyoma sincs a fáradtságnak – hogy csinálják?
Pezseg a kettes próbaterem, Liszi Melinda, mintha egy Grimm-meséből lépett volna elő, vagy Andersenéből, mindegy, a lényeg, hogy mese.
Akárhová nézek, szövegkönyv, memorizáló színészek. A szöveget mormoló színész: magában beszélő báb. Nézzük, de nem látjuk egymást, ő engem biztosan nem, mert látni, hogy mást lát. Micsoda élet lesz ebből pár óra múlva!
Béres László különórát ad Csomós Lajosnak és Gulyás Attilának, nagy lendülettel, széles mozdulatokkal teremtődik meg a koncepció, hárman egy sarokban, gumicsizma, munkaruha, ha sör volna előttük, azt lehetne hinni, hát, végső soron bármit lehet hinni. És ebben, itt, ez a szép.
Az autóban, ahogy jövök, kortárs zene szól: Esterházy Péter Harmonia caelestisének hangoskönyv-változata. Ebben mondja az elbeszélő ezt: „A mi édesapánk nem akárki, útkaparó!” Ebben a blogban meg ezt mondja a narrátor: a mi Csomós Lajosunk nem akárki, fúrópajzskezelő!
A harmónia egyfelől tehát mennyei, másfelől alagúti. Megyünk a teljesség felé.