Elsőként Kolozsvárott, majd Békéscsabán is bemutatták az István, a király című rockopera eredeti verzióját a Jókai Színház művészei. Összesen hatvanezer néző látta a darabot. A siker eredményeként Fekete Péter igazgató megváltoztatta az idei műsortervet, és a színház a Szörényi–Bródy-produkcióval nyitotta az évadot. – Magyar Hírlap, Hrecska Renáta írása.
Zsuráfszky Zoltán teljes rendezést valósított meg, amikor egy – az alkotáshoz képest – kisméretű színpadra monumentális darabot álmodott. Nem elhanyagolható ez a körülmény azért sem, mert a Szent István király trónra lépésének emléket állító rockopera szabadtéren érte el eddigi legnagyobb sikereit, azaz kőszínházi körülmények között a Jókai produkciója vezető helyen áll. A rendezés tehát rendkívül jól gazdálkodik a hellyel: bár a színpad mindig tele van, sok művészt kell mozgatni, ezt sikerül olyan egységre hozni, hogy nem osztja meg a nézők figyelmét, mégis hangsúlyosabbá teszi a darabhoz méltó színvonalat.
Minden szereplő önmagában eredeti karaktert hoz, bár kétségtelenül a Koppány szerepében megjelenő Szomor György és a lányát, Rékát alakító Gubik Petra a darab legerősebb, megkerülhetetlen személyiségei. Előbbi indulatosságával azért lesz kiemelkedő, mert soha nem engedi szabadjára érzéseit. A karakterhez olyan színészi játék és hangi adottság társul, amely a feldolgozás főalakjává emelné őt, ha nem a Presits Tamás által játszott István lenne a főszereplő. Gubik mély érzelmekkel, tiszta játékkal, erős hanggal nyugodt, ám aggódó alakot jelenít meg, aki elfogadja az újat, de nem fordít hátat a réginek. Dinamikus, meggyőző szereplővé válik Gerner Csaba is Torda alakjában, amikor a Balassi Táncegyüttessel együtt lép a színpadra.
Presits Tamás bizonyos szempontból meglepetés, mert inkább tétovának tűnő, apja elveihez hűséges, szelíd akaratú királyként értelmezi államalapítónk alakját. Valamivel több belső erő szükséges lenne ahhoz, hogy a néző – történelmi háttértudás nélkül is – átérezhesse, miért tudott győzedelmeskedni István, és mit kapott ezzel a fordulóval a magyar nemzet.
A szövegeken és a zenén nem változtatott a Jókai friss produkciójának rendezője. Hozzá kell tenni, hogy a Jókai Színházban a Lear királlyal debütált high-end hangzású hangrendszer ebben a produkcióban is jól szerepel, hiszen a zene élő hangzása mellett a dalszövegek is jobban hallhatók, mint hasonló helyzetben más színpadokon. A Kohári Imre elképzelése alapján megvalósuló fénytechnika is sokat tesz hozzá a darabhoz, hiszen a dramaturgiához teljes mértékben alkalmazkodva váltogatva emel ki csoportokat és önmagában álló személyeket, emellett képes a helyszíneket is elválasztani, megfelelve ezzel a követhetőség igényének.
Érdekesség, hogy az István, a királyban közel százötven ruhadarab és kétszáz kellék kering a raktár és a színpad között, ebből mégsem érez semmit a néző. Minden jelenetet pontosan, életszerűen fognak meg, sem kavarodás, sem késlekedés nem jellemzi a nagyszabású produkciót. A Békéscsabai Jókai Színház ebben az előadásban megmutatta, hogy mire képes intézményük és a kialakított magas színvonalú technikai háttér.