Legutóbb az Aida című musical címszerepében láthatta a közönség. Azóta elvégezte a Jókai színház mellett működő színi iskolát is, feltűnt a teátrum produkcióiban. Most ismét egy musical, a Monte Cristo grófja női főszerepét alakítja. Gubik Petrával beszélgettünk múltról és jelenről.
Újra egy nagy szerepben láthat a közönség a Jókai színház színpadán. Mi történt veled az Aida óta?
Amikor a Jókai színházhoz kerültem az Aida musical kapcsán, a színjátszás terén még csak amatőr tapasztalataim voltak. Tudomásomra jutott, hogy működik egy Színitanház néven futó színi iskola, összeismerkedtem a diákokkal, belestem a munkafolyamatokba. Mindig szerettem volna ezt a szakmát tanulni, nagyon megörültem, hogy vidéken is van erre lehetőség. Ugyanakkor azzal, hogy eljátszottam Aida szerepét, sokkal merészebb vállalkozásnak tűnt beiratkozni, folyton motoszkált bennem a gondolat, hogy tőlem esetleg többet várnak. Ezután bekerültem Merő Béla tanár úr osztályába, akinek nagyon sokat köszönhetek, nagyon élveztem a vele és az osztályommal eltöltött éveket és munkát. Örülök, hogy az ő osztályába járhattam. Minden egyes beszéd-, ének- vagy mesterségvizsgából rengeteget tanultam, s mellette folyamatosam játszhattam, ami nagyon fontos dolog.
Milyennek látod Mercedes karakterét?
Az elmúlt időszak alatt hihetetlenül hálás szerepeket kaptam, amiért csak köszönettel tartozom. Mercedes szerepe azonban egy álomszerep, amilyet minden kislány elképzel magának, amikor arról álmodozik, hogy majd színésznő lesz, és csodaszép ruhákban áll a színpadon. Mindezek természetesen külsőségek, színészileg viszont hatalmas kihívás, hiszen tizennégy évet ölel fel a történet. Mercedes a darab elején még nagyon fiatal lány, az előadás végére azonban megkeményedik, megváltozik: elveszíti a szerelmét, születik egy fia, férjhez megy. Anyává kell válnia. Ezeket az érzelmeket hitelesen átadni nagy feladat.
Feltűntél az egyik kereskedelmi csatorna tehetségkutató műsorában is. Hogyan éled ezt meg? Mi a különbség a színházi és a televíziós szereplés között?
Azért jelentkeztem abba a tehetségkutató műsorba, mert más közegben is ki szerettem volna próbálni magam. Vajon máshol is meg tudom állni a helyem? Fontos volt, hogy a zsűri tagjai elismert szakemberek. Kíváncsi voltam, hogy ők szakmai szemmel hogyan látnak engem. Ritkán van arra lehetőség, hogy ilyen kaliberű emberek előtt mutatkozzon be az ember. Mindenképpen hatalmas kihívás. Élvezem a versenyt, érdekes visszanéznem magam: látni, hogyan nyilatkozom, hogyan mutatnak be, milyen karaktert látnak bennem. Olyan dolgokat fedezek fel, amiket eddig nem tudtam magamról. Nagyon izgulok egy-egy műsorszám előtt, ugyanakkor olyan energiát tudok kicsikarni magamból, hogy mindig arra kell figyelnem: nehogy átessek a ló másik oldalára, nehogy sok legyek. Mindig nagyon koncentráltnak kell lennem. A színházban is bizonyítani kell, azonban van szövegkönyv, be lehet próbálni a jelenetet. Egy ilyen helyzetben csupán pár másodperc áll rendelkezésre. Ott a rendező irányít, kipróbált helyzetek vannak, ez egy spontán szituáció. Mindkettőnek megvan a maga szépsége.