 |
|
dr. Merő Béla
|
Az olvasópróba a szerelmem. Mostanában divat, hogy "visszaolvasással" kezdődnek a próbák. A színészek unják, ha rendező olvassa föl a darabot. Többnyire arra használják ki az időt, hogy aláhúzzák a saját szövegüket. Ha ők olvassák "vissza" a szöveget, akkor pedig csak a saját mondandójukra figyelnek.
Az ócskává vált világunk a színház szférájába is betört. A "megúszás", a túlélés", a legkisebb energia felhasználásának "törvénye" mindent meghatároz.
Pedig az olvasópróba lényegileg eldöntheti a majdani előadás mibenlétét. Az első találkozás a szöveggel – még akkor is, ha az ismert – lényegre ható.
Ezért is olvastam föl Zalán Tibor: Midőn halni készült című drámáját.
A darab a szerelmem. Nemcsak azért, mert az én inspirációmra született meg a mű, hanem azért is, mert olyan gondolatokkal foglalkozik, amelyek mindennapjaimat meghatározzák, amelyeket fontosnak ítélek arra, hogy másokkal is megosszuk.
 |
|
Merő Béla, Liszi Melinda
és Bartus Gyula |
A dráma a költő agóniájának stációit rögzíti. Voltaképpen egy, a mű egészén végigvonuló, monológ fogja össze a darabot, amelyben Janus az állandóság. Az ő gondolatai, képzelgései oszcillálnak valóság és látomás között, miközben leszámol sorsának alapvető problémáival: életének értelmével, a halhatatlanság és hírnév, a földi megsemmisülés, a lélek továbbélése kérdéseivel, az "apa" hiányával, édesanyja gyászolásával, ifjúságával, betegségével és az egészséges élet iránti vággyal, politikával és művészettel, múlttal és jelennel, lényegét tekintve: Itáliával és Pannoniával. Mindezt átszövi Plotinos és Epikurosz filozófiája: az evilági kínoktól való megszabadulás reményében a túlvilágra irányultság; a gyönyörűség kívánása, mert ha az jelen van, akkor nem érzünk sem testi, sem lelki fájdalmat…
Jó dolog, ha az ember szerelmével foglalkozhat, nagyszerű, ha ehhez a kiváló munkatársak, nagyszerű színészek társulnak.
Merő Béla
