Mindenesünk, Tatár Bianka még rám írt tegnap, mondanám, de nem tegnap írt rám, ma tette, pár perccel egy óra után, hogy kétszer mentek végig a darabon, szóval nem is az, hogy túl a gyerekcipőn, de ez már lassan a középiskolás évek, negyed tizenkettőkor végeztek. A végzés előtt még jó alaposan bejárták a színpadot, lesz meglepetés bőven. Tíz körül (csak a félreértés elkerülése végett: ma, mindjárt, most) egy vélhetően álmos próba következik, hogy aztán tizenegytől a célszalag felé vegyük az irányt. Célszalag, gyerekcipő: bántóan sok a metafora – elnézést.
Azt is írta Bianka, hogy az esti előadáson (csak a félreértés elkerülése végett: hattól) a kettes csapat produkciója nyitja a versenyt. Nem tudom, ez publikus információ-e, ha nem – elnézést.