A Jókai Színház operameséje modern hangszerelésben
A gyerekek le sem akarták engedni a színpadról a Varázsfuvola szereplőit, olyan hálásan tapsoltak, annyira megszerették őket az előadás végére. Ennél nagyobb elismerés nem is kell a Békéscsabai Jókai Színház művészeinek, akik gondoltak egy merészet és hittek abban, hogy az opera, a klasszikus zene is lehet közönségcsalogató, sőt, akár siker. Tény, hogy nem kevés bátorság, elszántság és kitartás kell manapság ahhoz, ha valahol értékkel akarnak kiállni, netán hódítani, remekműveknek közönséget toborozni. Felnőtt ugyanis mára legalább egy-két olyan nemzedék, amely a könnyen fogyasztható és gyorsan felejthető szórakozásra, slágerekre és valóságshow-kra inkább vevő, mint a klasszikusokra. Éppen ezeknek a fiatal szülőknek a csemetéit várják most a színházba!
Mesefigurák, csodalények elvarázsolt világában járunk, vagy inkább röpülünk a szép zene és különleges koreográfia szárnyain; a dallam és a látvány az elsőtől az utolsó pillanatig lebilincselő, a feszültség sosem csökken, egyre csak fokozódik. Káprázatos alakok, növények és színek, tátott szájjal figyelnek a gyerekek, itt aztán nincs fészkelődés, feszengés, a színpadról le sem veszik a szemüket. S ha valahol nem értenék pontosan a dalszöveget – operánál megesik a nagyobbakkal is -, segítenek a szereplők, a játék, a humor és a színpadkép.
Papageno a nagy nevettető, a gyerekek kedvence, a történet kész krimi, csupa izgalom. Vajon sikerül-e Taninónak megmenteni Paminát Sarastro, a szörnyeteg fogságából? A két barát vándorlása során a bűvös erdőben, rengetegben, sziklák közt veszélyes állatokkal találkozik, ezekkel minddel meg kell vívniuk, addig nem érhetik el céljukat. A sok bolyongás és csatározás után természetesen a fény győz, a Nap felragyog, és – ahogyan az egy rendes meséhez illik -, a jók elnyerik méltó jutalmukat. A két szerelmes egymásra talál, „Már lángol a napfény, az éj messze tűnt./ A nap messze űzi a földről a bűnt” – szól a dal. Ezzel a szereplők a fiatalságot, a szép és a jó hatalmát ünneplik; jónak kell lennetek, megéri – üzenik a publikum felé.
Wolfgang Amadeus Mozart operáját, A varázsfuvolát színpadra vinni felnőtt közönségnek sem veszélytelen vállalkozás. Szalma Dorotty rendező azonban mert igazán nagyot álmodni és kitartóan dolgozott azért, hogy az általában fenntartásokkal vagy legalábbis óvatosan fogadott műfajt éppen (vagy először is) a legkisebbekkel szerettesse meg. Terve megvalósításához jó csapatra és hálás közönségre lelt.
A bécsi klasszika rendkívül termékeny és máig világszerte népszerű mestere mindössze 12 éves volt, amikor egyik első operáját bemutatták, tizenhárom, amikor a salzburgi hercegérsek koncertmesterré nevezte ki. Csodagyereknek indult, és a géniusz rövid élete ellenére minden műfajban maradandót alkotott. Bécsben 25 évesen telepedett le. A Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága, a Don Giovanni, a Cosi fun tutte és A varázsfuvola napjainkban is a legismertebb operái, utóbbit alig pár héttel halála előtt komponálta.
A Jókai Színházban Mozart gyönyörű zenéje modern változatban, dzsesszesítve csendül fel, a jól ismert dallamok átiratát Gulyás Levente zenei vezető készítette. Kerekes Judit színes, változatos koreográfiával tette a mesét még látványosabbá, a szereplők jellemrajzát még gazdagabbá. Mira János díszletei – az erdőtől, a fény és a sötétség birodalmáig – szép, ízléses mesekönyvek lapjai között utaztatják a nézőt. Nagyszerűek a maszkok, fejdíszek, egyediek, kiválóak a jelmezek, amelyek Rátkai Erzsébet fantáziáját dicsérik.
Nemcsak Mozart és az opera műfaja miatt volt igen merész vállalkozás a Varázsfuvola műsorra tűzése, hanem azért is, mert a békéscsabai társulatnak nem profilja a komolyzenei műfaj, itt nincs operatagozat. De ne felejtsük el, hogy komoly hagyománya van viszont a gyermekelőadásoknak és az egész családot behívó produkcióknak! A zenéhez visszatérve, az átirat ellenére is olyan felkészültséget, tudást igénylő előadásra vállalkoztak a Jókai Színház művészei, ami bizony könnyen meghaladhatta volna a társulat erejét. Szerencsés megoldás a két óriási feladatra igazi operaénekesek meghívása; az Éj királynőjének szerepét Fábry Gabriella, Sarastrót Altorjay Tamás énekelte nagyszerűen a premieren, a másik szereposztásban Gábor Géza. A két vendégművész a legnépszerűbb áriák előadásával sokat emelt az előadás színvonalán. Papageno szerepét Csomós Lajos játszotta remekül, hamar belopta magát a gyerekek szívébe, de lelkesen támogatták Pamina (Gubik Petra) és Tamino (Gyulás Attila) próbatételeit, Kara Tünde (Papagena) játékát, Vadász Gábor Monostatos figuráját, kiemelkedő volt a három hölgy (Bodnár Vivien, Nagy Erika és Bányai Ágota), valamint a papok triója (Szabó Lajos, Nagy Róbert és Biró Gyula).
Mozart után majdnem szabadon – így hirdeti a plakát, a műsorfüzet a Varázsfuvolát. Szalma Dorotty rendezésében színvonalas, lebilincselő gyermekelőadás született a felnőtteknek szóló klasszikus operameséből. A produkció sikere azt bizonyítja: nem fél a műfajtól a közönség, ha megérinti a mese, elbűvöli a látvány és elvarázsolja a zene. Bevált a mai hangszerelés, és ha ez a legfontosabb szempont annak érdekében, hogy megkönnyítsék a klasszikusok befogadását, akkor ezt meg kell tenni, így kell zenélni, persze szakszerűen, kellő alázattal. Kétségtelenül használt a gyermekelőadásnak az egyébként hosszú szövegkönyv megrövidítése is.
Békéscsabán nem titkolták a szándékot, hogy a gyerekeket akarják visszahódítani az opera számára. Szerintem ezt a korosztályt nem visszahódítani kell – hiszen még ott sem volt -, hanem megnyerni az érték, a minőség számára, egyáltalán a színházba kell elhozni őket, kimozdítani otthonról, a tévé és a számítógép elől. Mint tudjuk, ez nem is olyan egyszerű feladat. Visszahódítani az operához valójában a szülőket és a nagyszülőket kell, kellene, akik közül sokaknak lehetett már valamilyen élménye, tapasztalata a műfajról, annak színpadi változatáról, de különböző okokból mára mégis eltávolodtak tőle. Most, miután a gyerekeket már sikerült megnyerni, jöhetnek (akár velük együtt) a szülők és a nagyszülők is Mozartot és Varázsfuvolát nézni, hallgatni, mert érdemes!
Niedzielsky Katalin