Állva tapsolt és bravózott a közönség az István, a király békéscsabai bemutatóján a Jókai Színházban. A siker nemcsak a darabválasztásnak volt köszönhető, hanem főként annak, hogy a társulat szívét lelkét tette a produkcióba. – Kovács Attila kritikája.
Az István, a király nemzeti jelképpé vált az évek során. Az is ismeri és tudja dalait, aki még egyszer sem látta a rockoperát élőben vagy filmen. A mű már az 1983. augusztus 18-ai királydombi ősbemutató után túlnőtte önmagát. Mindig is többről szólt, több volt egyszerű történelmi zenés játéknál. Az ősbemutatót hosszú és heves polémia követte magyarságról, nemzettudatról, nemzeti zászlóról, Himnuszról, talán akad, aki még emlékszik rá.
Mert az István, a király egy nemzet születéséről szól, és azon túl a választásról, a történelmi léptékű választás sorsszerűségéről. Az akkor és ott igazsága csatázik a darabban az ezeréves történelem kényszerű valóságával. (Ha Koppány győz vajon győzünk Mohácsnál és vajon valóban megvalósul a Duna-menti Köztársaság?)
Szörényi Levente és Bródy János Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján alkotta meg az István, a király rockoperát. A Békéscsabai Jókai Színházban Zsuráfszky Zoltán rendezte, koreografálta a darabot. A rendező a rockopera ősbemutatójának szellemiségében vitte színre a művet. Látványos történelmi tablókkal operál, hangsúlyozva István és Koppány tépelődését, a sors kényszerűségét és azt, hogy a nagy döntések hogyan szorítják hátra a pillanatnyi emberi érzéseket.
A Balassi Táncegyüttes hatalmasat táncol, minden mozdulat a helyén, őserő árad a táncosokból.
Presits Tamás Istvánja igazán a második felvonásra érik be. Az „Oly távol vagy tőlem” egy igazi könyörgés, egy hős vívódása, aki próbál megfelelni a reá kiosztott szerepnek.
Koppányt Szomor György formálja meg, mintha rá szabták volna a lázadó, a zabolátlan magyar úr szerepét. A lázadó mögött azonban ott a tépelődő ember is, amelyet elementáris erővel formál meg az „Elkésett a békevággyal”.
Gubik Petra (Réka) minden rezdülése élmény. A főurak – Sur, Solt, Bese – Vasvári Csaba, Vadász Gábor, Nagy Róbert remek teljesítményt nyújtanak.
Asztrikot Katkó Ferenc alakítja, hitelesen formálva meg a nyáját keményen kézben tartó és a formálódó magyar egyház érdekeit képviselő egyházfőt.
Sarolt szerepében Nagy Erika egy kemény, a hatalmi játszmák szabályait pontosan ismerő, megalkuvást nem tűrő asszonyt jelenít meg, játéka kitűnő.
Fekete Zsuzsa Gizellája érzékeny és érzéki. Vecellinnel – Gulyás Attila – énekelte kettőse az „Unom a politikát” a darab egyik kiemelkedő pillanata.
Csomós Lajos Laborc szerepére telitalálat. A Tordát megformáló Gerner Csaba pedig Szomor György méltó, egyenrangú párja. Elementáris és lehengerlő.
A csabai bemutató egyik érdekessége, hogy „Áldozatunk fogadjátok” című dalt nem Torda énekli. A dalt egy táltosasszonyra bízták Békéscsabán. Szente Éva színre lépése az egyik kiemelkedő pillanata a rockoperának. (A királydombi ősbemutatón Deák Bill Gyula énekelte a dalt, Szente Éva hozzámérhető módon oldotta meg a feladatot.)
Mészáros Mihály a Krónikás szerepében nyújt kiemelkedőt. Koppány asszonyait Komáromi Anett, Fehér Tímea és Liszi Melinda formálja meg. Alakításuk alapján érthető, hogy Koppánynak valóban nehéz lehetett a napi politikával is foglalkoznia.
A Jókai Színház István, a királyában minden a helyén van. Emlékezetes, mikor Réka az Adj békét Uramat énekli, miközben mögötte, lassítva már kardot ragadnak a szemben álló felek és kaszabolni kezdik egymást.
Látványos és szívszorító, ahogy Koppány seregeit leverik. A zárókép elgondolkodtató. A megkoronázott Istvánt, kiszakítva térből és időből, kiemelik a tömeg fölé. Ő már nem egyszerű ember, jelképpé vált, egy nemzet jelképévé. A rockopera végén, méltó befejezésként pedig felcsendül a Himnusz, ünnepé, az összetartozás ünnepévé emelve a darabot.
Az István a király közkívánatra, az augusztus 20-ai főtéri bemutató sikerén felbuzdulva tűzték műsorra az idei évadban. A döntést az évadnyitó társulati ülésen jelentették be, a rockopera az eredetileg tervezett Montmartrei ibolya helyett kerül műsorra. A bemutató sikerét látva, a társulat jó döntést hozott. A közönség hangos ovációval, percekig tartó vastapssal jutalmazta a remek előadást.
Kovács Attila
Fotók: A-Team/Nyári Attila