A Jókai színház stúdiójában hónapról hónapra a Bárka Irodalmi Folyóirat szerkesztői diskurálnak kortárs magyar írókkal. Az ősz első irodalmi ankétján az egyik legígéretesebb fiatal magyar epikussal, Szvoren Edinával Darvasi Ferenc beszélgetett.
Annak dacára, hogy elsőkötetes szerzőről van szó, egyedi, határozott és legfőképp érett, kiforrott hang, akire a későbbiekben is oda kell majd figyelni – nagyjából így lehetne összefoglalni Szvoren Edina Pertu című kötetéről a megjelenése óta született méltatásokat, melyértidén nem mellesleg Bródy Sándor-díjjal jutalmazták. Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának hazai képviselője egyébiránt zenetanárként dolgozik ésígy vall az indulásról: –Mindig is a zenélést gondoltam elképzelhető hivatásomnak, bár nagyon korán jelen volt az életemben az írás is, csak soha nem ment. 2005 körül jött el az idő, hogy le tudjak zárni valamit. Szinte minden bekerült a Pertuba, ami megjelent az elmúlt öt-hat évben.
Szvoren Edina bemutatkozó novelláskötetének hívószava az idegenség, az elbeszélések meglehetősen sötét hangulatúak, ugyanakkor fegyelmezetten komponáltak, akárcsak egy-egy zenemű. Mindezt a publikum is megtapasztalhatja, két felolvasás is színesíti a beszélgetést.
A Pertu nem az a könyv, amelyet egyetlen szuszra felfalna az olvasó – jegyzi meg Darvasi Ferenc. A szövegek centrumában a többnyire nyomasztó és kilátástalan viszonyok állnak. Emellett az elbeszélésmód is igen változatos: előfordul, hogy váltakozik az elbeszélő a novellán belül, míg egyes szövegek mindvégig felszólító módban íródtak.
Talán meglepő módon, de Szvoren Edina esetében nem mutatkozik a kortárs magyar irodalomra annyira jellemző regénykényszer: – Nem különösebben izgat a regény mint struktúra – mondja –, de a versek sem vonzanak, még olvasóként sem. Számomra a novella tere bizonyul belakható térnek.
A Palatinus kiadónál megjelent munka nem könnyű olvasmány, viszont erős kötet, erős, sűrű novellákkal; igaz, a viszolygás olykor picit több a kényelmesnél. Ezzel a könyvvel egy érett és erőteljes szerző mutatkozott be, de szerencsére Szvoren Edina nem csak a szűk szakmai elitnek ír, nevének említése ma már nem csupán maroknyi nemzedéktársa körében kelt elismerést. Elbeszéléseit az irodalomelméleti háttértudással nem rendelkező olvasók is bátran kézbe vehetik. Tegyék is meg, érdemes!
Fotók: ATEAM / Ignácz Bence