2015. szeptember 14., hétfő      00:29

Jelenlegi hely

Pozsgai Zsolt A szűz és a szörnyről


Szeptember 21-én lesz a Szűz és a szörny című tragikomédia bemutatója teátrumunkban, melyet Pozsgai Zsolt íróként és rendezőként is jegyez. A próbák közti szünetben beszélgettünk.

 
Mit lehet tudni a darab előéletéről?
 
Az 1990-es évek közepén olvastam egy bűnügyi történetet az újságban. Budapesten, a Józsefvárosban elfogták a "Szörny" néven ismert alvilági vezért, aki évekig bujkált, eltorzult arccal. Egy balatoni akció kapcsán nyomta az arcába a forró vasalót egy idős nő, akit kirabolni igyekeztek. A férfi arca a felismerhetetlenségik szétégett, barátai bújtatták sokáig. És itt már azonnal beugrott a híres mesével, a Szépség és a szörny-nyel való párhuzam. Valódi történet, de megelevenedett mai felnőttmese. Hogy néz ki ez a történet a mai viszonyok közepette? Ez érdekelt, és úgy tűnik, nem csak engem. Hiszen ahol bemutatták a darabot, nagyon nagy sikerrel ment. Izgalmas krimit láthat tehát a néző, rengeteg komikus elemmel, torokszorító befejezéssel. Külön érdekesség, hogy a legutóbbi budapesti előadás egyikére a szervezők felkutatták és elhívták a történet eredeti szereplőjét, aki akkoriban szabadult a börtönből, de még a bemutató előtt meghalt, az előadást már csak a fia látta. 
 

A téma sajnos egyre aktuálisabb, de nem csak Magyarországon, hanem Indiában is, hiszen egy rangos indiai fesztiválon is bemutatkozott, ahol elnyerte a közönségdíjat.

Valóban, az egyik előadás eljutott Delhibe, indiai fesztiválra, ahol angol felirattal ment, és sok díjat kapott. Aztán egy bengáliai társulat mutatta be idén tavasszal bengáli nyelven. Tehát nem kifejezetten magyar történetről van szó. Az örök kérdés, hogy meg tudjuk-e látni a másikban az értéket, a valódit akkor is, ha azt álarc takarja, ha szörny alakjában jelenik meg előttünk. És mit tudunk kezdeni az olykor önmagunkban is felbukkanó szörnnyel. De nem érdemes nagy filozófiákat kanyarítani az előadás köré. A darab egy bűnöző és egy érintetlen, tiszta fiatal lány találkozásának izgalmas és olykor meghökkentő története.

Milyen a próbafolyamat?

A szokottnál kevesebb időnk van, ezért meglehetősen keményen dolgozunk, ami nem megy nehezen, hiszen sokat dolgoztam a Jókai Színház kiváló színészeivel, értjük egymás nyelvét, gondolatait. Úgy gondolom, nagyon jó a hangulat, minden rendezésemnél törekszem erre, hogy az előadás szeretetteljes hangulatban, egymás segítve, intenzív módon jöjjön létre. Ennek mindig az a kulcsa, hogy a rendező jól felkészülten induljon el, és a társakban fel tudja kelteni az alkotás vágyát, a kreativitást.

Nem az első rendezése a színházunkban. Milyen együtt dolgozni a szereplőkkel?

Tanár és tanítvány együtt dolgoznak ebben az előadásban. A női, fiatal főszerepre válogatással kerestünk megfelelő lányt a stúdiósok közül, nagyon sok olyan volt, aki alkalmasnak tűnt. Végül Kovács Ágnesre esett a választás, akinek ez az első főszerepe. És mindenki más "tanár", Kovács Edit és Bartus Gyula is tanított vagy tanít. Érdekes helyzet, hogy most egyenrangú partnerként kell dolgozniuk, de példaadó és olykor megható módon  segítik Ágit a szerep megformálásának folyamatában. Csomós Lajos, Kovács Edit is innen, ennek a színháznak az iskolájából indult, tudják, milyen az, megkapni az első jelentős szerepet. Szeretném, ha tanúi lennénk egy jelentős művészi pálya indulásának. Bartus Gyula pedig a Szörny szerepében egészen sajátos feladatot kapott, miután az eltorzult arca miatt szinte egyáltalán nem tud értelmesen beszélni, ráadásul egy elképesztő maszkot varázsolnak majd esténként rá - a legkevesebb szöveggel a legtöbbet kell elmondania, és végig a színen van, hatalmas koncentráló képességet feltételez a szerep. Szőke Pállal már régóta szerettem volna dolgozni, Kovács Edittel pedig már nagyon régóta szakmai és emberi kapcsolatban vagyunk. Csomós Lajos pedig igazi ajándéka a produkciónak. Nem látom akadályát, hogy sikeres, erős előadás szülessen. Az eddigi békéscsabai munkáimmal talán bizonyítottam /Monte Cristo, Vörös és fekete, stb./ hogy az új igazgatóval, Seregei Zoltánnal teljesen egyetértve a közönségért és a színészért dolgozunk, a rendezői önmegvalósítást a háttérbe szorítva.

-szkv-

Fotók: Locskai Henriett


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg



Google+