Kegyeleti aktussal kezdődött a Lear király nyilvános főpróbája a Jókai Színházban. Elhunyt Simon József „Putyi” a színház, több mint harminc éven át számos poszton tevékenykedő népszerű tagja. Fekete Péter igazgató a közönséggel és a társulattal néma felállással tisztelgett emléke előtt.
„A következő bemutatónkban csak a plakátot és a díszletet tervezem, játszom az Oszkár-t az ügyelőt – amely státuszom a szerződésem szerint, de valójában Kalandor vagyok!”– mondta 2011. márciusában a Színházkomédia bemutatója előtt. A premieren az első részben rosszul lépett a maga tervezte színpadon, a lába megsérült nem tudott ráállni. Az azonnal kihívott mentőket a saját felelősségére elküldte.
The Show Must Go On, a Műsornak Mennie Kell! mondta szarkasztikusan. Nem vette volna a lelkére, hogy miatta félbeszakadjon egy bemutató előadás és székben ülve végigjátszotta a premiert. Fekete Péter igazgató szállította be a kórházba, ahol kiderült, hogy szilánkosra tört a lába. Megnehezítette a kezelését az erős cukorbetegsége. Hónapokig tartó kórházi kezelés, majd hosszan tartó rehabilitációt követően tudott csak lábra állni.
Amikor már lábadozott a színház igyekezett re-aktivizálni. A Pillangók című előadás ügyelésére kérték fel. A sérült lábára tekintettel a próbatermet olyan helyre helyezték át, hogy azt meg tudja közelíteni, mert az épületben sok a lépcső. Hősiesen végig csinálta a produkciót, de megjegyezte: „Nem megy ez már nekem!”
Most kisántikált az életből.
A Színházkomédia bemutatójára Vele készült beszélgetéssel emlékezünk Rá. (…)A színházi kulisszák mögé pillanthatunk be 2011. március 18-án, (pénteken) 19.00 órakor Ahlfors Bengt: Színházkomédia című darabján keresztül, amelyet Márton András fordított és Tege Antal rendezett. A produkció „pikantériája” a Jókai Színházban Putyi néven ismert Simon József, aki; tervezte a plakátot, a díszletet, játssza Oscárt az ügyelőt, amely egyébként a szerződése szerinti státusza.
Putyi a Kalandor
„Egyedül nem megy?
A Teátrum-díj gálaműsorában volt egy műsorszám, amelyben Gulyás Attila, a színház vezető művésze, a jól ismert számra készített egy dramatizálást. Egy bizonyos ponton az előfüggöny összement mögötte, és ő nem tudta az összevissza kalandozó fejgépet magára irányítani. Ekkor a előfüggöny nyilásban megjelent Putyi az ügyelő, egy darabig nézte a tehetetlenkedést, majd megszólalt: “Egyedül nem megy???” majd az igazán jelentős művészekre jellemző gesztus után konstatálta, “egyedül nem megy!!! Majd intésére a fejgép a színészen maradt, és folytatódhatott a produkció.
„Minden művészet tulajdonképp egy kérdés föltevése,
Békéscsabán a színház klubjában a nagy ovális asztalnál ül, szemben a televízióval, mint egy Buddha. Szívja a számára életveszélyes cigarettát és időnként bölcs megjegyzéseket tesz, a körülötte zajló eseményekre, vagy a képernyőn látottakra. Egyik téli délelőtt a szokottnál is szótlanabb volt. Látni lehetett, hogy nem jól van, amelyet a maga szarkasztikus modorában – természetesen – tagadott. Délutánra annyira súlyosbodott a helyzet, már nem tiltakozott hogy mentőt hívjanak hozzá. „Jó volt Molière -nek, ő a színpadon halt meg” – mondta, miközben a lélegeztető maszkot rátették. Másnap a színház igazgatója, Fekete Péter személyesen hozta ki a kórházból – hogy a szokott helyén cigarettázhasson.
„…1969-ben Köllő Miklós pantomim-színházának, a Szerb utca 8-nak a belsőépítész-tervezésekor ismerkedtem meg a színházzal – mondja a kezdetekről. A Iparművészeti Főiskoláról Jakuba János igazgató eltanácsolt, mert meg mertem jegyezni, hogy a „zöld korszakában” talán nem jó, ha minden zöld egyforma. A színház rendezői szak kereszt-féléves, Ádám Ottó vezette osztályából azért rúgtak ki, mert miközben a színpadon dolgoztunk, a tanerők hangosan beszélgettek és ezt szóvá mertem tenni. Az ilyen kirúgottakat abban az időben fölvették Krakkóba a bábrendezői szakra, ott ismerkedtem meg Grotowsky-val és Peter Brookkal. Mivel nem volt kedvem a bábrendezéshez, hazajöttem Békéscsabára, a Jókai Színház akkori igazgatója Miszlay István – akinek igazgatása alatt fénykorát élte a társulat -, szerződtetett.
… hogy valójában mi is az eredendő szakmám??? KALANDOR vagyok!
A színház számtalan műsorfüzetét és plakátját csináltam, játszottam kisebb-nagyobb szerepeket legtöbbször beugrásként – ha valaki megbetegedett. Voltam a Sándor János rendezte V. Henrikben Sir Grey, Szophoklész Oidipusz királyának a jelmezeit terveztem és én voltam Kreon Bicskei Károly rendezésében. Rendezőasszisztensként dolgoztam többek közt Gáspár Tibor mellett. 1975 májusában Nóti Károly Nyitott ablak című darabját rendezte Lovas Edit, az ügyelő megbetegedett én ugrottam be helyette. Frank Baum Óz, a nagy varázsló című mesejátékát rendeztem és a Nyugorok vezérét játszottam benne 1976-ban, Olbrosky Nők című darabját rendeztem 1978-ban, Machiavelli Mandragóra előadásának díszletét Suki Antallal közösen terveztük. A Gyulai Várszínházban időnként együtt dolgoztam Sík Ferenccel – ebben a hónapban lenne 80 éves -, akit még a Balassi Táncegyüttesből ismertem, a mamájának trafikja volt Csabán ott szoktunk találkozni. A következő bemutatónkban csak a plakátot és a díszletet tervezem, játszom az Oszkár-t az ügyelőt – amely státuszom a szerződésem szerint, de valójában Kalandor vagyok!”
Kadelka László
