A vágyak és a valóság nagyjából olyan messze találhatóak egymástól, mint egy átlagosan lerobbant magyar falu valósága az izgalmasan messzi, már-már elérhetetlenül messze lévő Portugália valóságától. Egressy Zoltán zseniális darabjában mindenki elvágyódik, még az is, aki ezt nem tudja magáról – írja a Hír6.hu
A magyar nyelvterületen működő színházak nagy előszeretettel fordulnak ezekben az években a kortárs magyar drámák felé. Nem magától értetődő jelenség ez, éppenséggel a színházi műhelyek kísérletező kedvéről árulkodik. Örvendetes fejlemény, hogy az elmúlt két évtizedben született művek és az előadóhelyek meglepő szinkronitásban működnek egymással.
A vágy és az elvágyódás metaforája
Szombaton délután és este kétszer mutatta be az Újvidéki Színház Békéscsabán a Jókai Színházban Egressy Zoltán Portugál című művét. Egy döbbenetesen jó darab, egészen kivételesen jó előadását láthatta László Sándor rendezésében a helyi publikum. Aligha kell takarékoskodni az újvidéki magyar társulat dicséretével: világszínvonalú volt, amit bemutattak. A kilenctagú színészgárdának egyszerűen nem volt gyenge pontja. Sőt egymást múlták felül a színészek, akiket amúgy Magyarországon a szakmán kívül (és ott sem feltétlenül) nem ismernek.
A dolgok mindig a pultnál dőlnek el… (még több kép) © Fotók: Such Tamás
A negyvenes éveinek elején járó, és már magának mostanra komoly színműírói rangot szerző Egressy Zoltán Portugál című darabjáról sokat elárul, hogy ebben a pillanatban legkevesebb három társulat adja elő. Szerencse, hogy az újvidékiek elhozták Egressy drámáját Békéscsabára. Nemrégiben játékfilm készült a Portugálról, bár – mint a magyar művészfilmek általában – kevés emberhez jutott el.
Az Irgács nevű faluban játszódó történet olyan szimbolikus és egyben mégis valóságos hely, mint Móricz regényeiben Zsarátnok. A lét peremére került kisemberek vegetálnak itt, és ebbe a térbe érkezik meg Bece, a városi fiatalember, akibe beleszeret a falu kocsmájának kiszolgálója, a 25 éves Masni. Ez megannyi bonyodalomnak lesz forrása, de mégsem klasszikus drámai értelemben, mert napjainkból már a drámai konfliktusok tisztasága és egyértelműsége is hiányzik.
Szétcsúszott élet… (képek a Portugálról)
Hogy a darab címe se maradjon teljesen homályban: Bece Portugáliába szeretne utazni, erről mesél, de valahogy már a történet elején érzékelhető, hogy ez az ország nevével együtt is csupán a vágy és az elvágyódás metaforája.
Élni, akár patkányok a romok között
Nézői szempontból egészen kivételes feszültséget ad a darabnak, hogy a publikumot fel/beültetik a színpadra, és az irgácsi kocsma asztalai mögül követheti az eseményeket. A testközeli színház élményéről fotógalériánk nyújt érzékletes képet.
A reménytelenségről, a mellette megbúvó élni akarásról, az elvágyódásról, és az emberi dolgok változatlanságáról, a reményről és a csalódásról pátosz nélkül kevesen írtak manapság érvényesebbet, mint Egressy Zoltán a Portugálban. Egyben a reménytelenség humoráról.
Itt sincs megoldás, végső megoldás végképp nincs, akár az életben sem. Valami történik, ami felkavarja az állóvizet, de katarzis helyett valami csöndes, beletörődő megnyugvással zárul a darab.
Néhány mázsányi csalódással megint nehezebb lett az élet hátizsákja, de az ember ezt is elcipeli. Talán mert élni kell. Élni, akár patkányok a romok között. Élni, mert ha élünk, még mindig történhetik valami.
Alakok, egy idétlen világban (még több kép az előadásról)
Elor Emina, Sirmer Zoltán, Giricz Attila, Huszta Dániel, Német Attila, Magyar Attila, Faragó Edit, Varga Tamás, Jankovics Andrea – a legkevesebb, hogy felsorolom név szerint a Portugálban felépő újvidéki színészek nevét. Valami olyasmit hoztak Békéscsabára, amit ritkán láthatunk.
Az ízig-vérig színházat.
Bod Péter
Forrás: Hír6.hu
