BEOL.HU | Edith és Marlene: a Jókai színház művészei nagyszerű, emlékezetes stúdióelőadást alkottak, valóban életre keltik a sanzon francia királynőjét és a berlini-amerikai filmcsillagot. Pataki Éva darabja szórakoztató és megrázó, a zene andalító és hátborzongató egyszerre.
Edith és Marlene: nem csak két női név, inkább fogalom, műfaj, korszak! Két világsztár, halhatatlan művész a színpadon, két tragikus emberi sors, szenvedélyes, önpusztító egyéniség civilben: a francia Edith Piaf és a német Marlene Dietrich. Találkozásuk, barátságuk és nyilván rendkívüli életük, a művészvilág kulisszatitkai, egy háborúval, áldozatokkal, kegyetlenséggel és nyomorúsággal terhes időszak ihlette Pataki Éva darabját. S két kiváló fiatal művésznőre a békéscsabai társulatban, Tarsoly Krisztinára és Kara Tündére remekül illik ez az igazi ajándékszerep. Az előadást Tege Antal színművész rendezte.
Marlene Dietrich (1901—1992) szép kort élt meg, Edith Piaf (1915—1963) mindössze 47 évet. Többször találkoztak, Marlene Edith esküvői tanúja volt és elkísérte utolsó útjára. Edith eredeti neve Gassion, a Piaf verebet jelent, amivel törékeny testalkatára utalt felfedezője, Louis Leplée, akitől művésznevét kapta. Az apró termetű, hajlott hátú, jellegzetesen félénk tartású nőt idézi meg Tarsoly Krisztina, s a fiatal lánytól az idősödő haldoklóig minden életszakaszát, gyötrelmét, szárnyalását és összeomlását meggyőzően eljátssza. Edith az utcán és bordélyban nőtt fel, borzalmas gyermekkorában nem kapott szeretetet, ezért akarta magát kárpótolni élvezetekkel, itallal, droggal.
Dietrich viszont előkelő családban született, hegedűművésznek tanult, amíg a nácik nem kerültek uralomra, felfelé ívelt filmes karrierje. Szerelmi élete nem volt kevésbé viharos, mint Piafé, sőt! Nemcsak színészeket szeretett, hanem színésznőket is, hírességek — a Kennedy-fivérek, Hemingway, G. B. Shaw — tartoztak szeretői közé. Helyes, hogy az előadás nem domborítja biszexualitását, elég a Lusta lány, ami Amanda Learre emlékeztet. Idősebb korában ivott, halálát valószínűleg altatótúldagolás okozta. Akárcsak Piafot, komoly betegségek kínozták, mozgásképtelenné vált, de erről az időszakról már nem szól a színpadi történet. Kara Tünde remek Marlene Dietrich: szép, elegáns, titokzatos, előkelő, arisztokratikus. S kemény berlini: fegyelmezett, tartása van, kifelé kontrollálja érzelmeit.
Világhírű örökzöld slágerek, kalandos, pikáns élettörténetek, kiváló színészi alakítások, hatásos díszlet — siker! Padam, Mylord, Nem bánok semmit sem, Himnusz a szerelemhez, Lili Marlene, Hová tűnt a sok virág? A cím ellenére ez a darab elsősorban Edith Piaf legendája, éltetése. A két főszereplő mellett kiváló mind az öt(!) férfiként (patronálók, szeretők) Csomós Lajos. A három női mellékszerepet Bányai Ágota formálja hatásosan. Egy kamaradarabban nem is lehet másként, itt mindenkinek kitűnőnek kell lenni. A Piaf-film főszerepéért Marion Cotillard tavaly Oscar-díjat kapott, most Tarsoly Krisztina és Kara Tünde is megérdemelne egy aranyszobrot.
Minden szenvedélyt belesűríteni egyetlen dalba
A kis stúdiószínpad diktálja a diszkréciót, karnyújtásnyira a játéktól, meghitt légkör. Minden mozdulat, arcvonás, rezdülés él; megszűnik a külvilág, „csak” a varázslat marad. Tarsoly és Kara pont olyan, mint Piaf és Dietrich. Nem üres utánzat, alakításuk belülről fakad, átélik szerepüket, lebilincselő, sodró, hiteles a játékuk. Sugárzó tekintet, remegő apró kezek, piafi mozdulatok: a világ minden szenvedélyét belesűríteni egyetlen dalba. Mindkettőjük élete görög sorstragédiába illő, sok a találkozási pont, jó barátok. Piaf először félt a már ünnepelt sztártól, majd megszerette. Dietrich látta tehetségét, de azt is, hogy vesztébe rohan. Felkarolta, talán szerelmét is igyekezett elnyerni…
Niedzielsky Katalin
Forrás: BEOL.HU
