A Tavaszi Fesztivál keretein belül a Körös Irodalmi Társaság vendége Bartis Attila író volt április 4-én a Jókai színház stúdiószínpadán. A világszerte ismert alkotóval Szabó Tibor Benjamin beszélgetett.
Bartis Attila számára A nyugalom című regény hozta meg a világhírnevet. Ebből azután dráma is született Anyám, Kleopátra címmel, melyet Garas Dezső rendezésében láthatott a Nemzeti Színház közönsége, majd a történet filmváltozata is elkészült 2008-ban, Alföldi Róbert interpretációjában. A beszélgetés apropója, hogy közel tíz év után két új kötettel is jelentkezett a kortárs magyar prózairodalom mágusaként is emlegetett alkotó. Ezúttal azonban nem regénnyel, hanem egy „beszélgetőkönyvvel” és egy sajátos fotóalbummal – Szabó Tibor Benjamin értelmezésében álomnaplóval – lepte meg a kortársirodalom-barát közönséget.
Miért nem regény? Egyrészt: „…mert a siker egy nagyon jó dolog, szép dolog, de bénítóan is tud hatni.” -, másrészt: „…mert ha az előző regény átiratával jelentkeznék, az maga lenne a halál.” Az Amiről lehet című kötetben a Kemény Istvánnal folytatott beszélgetéseket vetették papírra. Megismertük a barátság születését is, amelynek központi szereplője a 8-as busz, majd a későbbiekben a New York Kávéház.
És a másik kötet: A csöndet úgy. 365 darab – minden napra egy – mobiltelefonnal készített kép asszociációs láncolata. Egy fotográfus miért adja a fejét egy ilyen attrakcióra? „A mobiltelefon a komolytalansága miatt hozott egyfajta szabadságot.” Ezért. A fotózás nála egyébként létforma, több mint hatvanezer fotográfiával a háta mögött, nem is lehet más.
Az esten kitértek a néhány évvel ezelőtti Miskolci Könyvhét nyitóbeszédére is, a cenzúrára mint a dialógus hiányára, és a manapság tapasztalható olvasói érdektelenségre. Felolvasásra nem maradt idő. Kár. Reméljük, legközelebb, április 18-án, Kiss Ottó könyvbemutatóján nem maradunk le róla.
