A drámaíró-pályázat szakmai zsürijének döntése alapján Elek Szilvia Pillangók című egyfelvonásosát viszi színre színházunk ebben az évadban, Merő Béla rendezésében. Az előadást, melynek hőse a német romantika nagy zeneszerzője, Robert Schumann, október 26-tól láthatja a közönség az Ibsen Stúdiószínház színpadán. Merő Béla rendezővel a próbák közti szünetben beszélgettünk.
Az egyfelvonásos dráma Robert Schumann zeneszerző életének utolsó szakaszáról, az elmegyógyintézetben töltött két és fél évéről szól. Őrültek háza – nem elhasznált ez a tematika a drámairodalomban? Mi újat tud mondani ebben a témakörben a darab?
Valóban a drámairodalomban sokszor használt, már-már közhelyes helyszín a bolondok háza. (A pályaművek között is szerepelt még egy hasonló témájú mű.) Mindezek ellenére a beszédes, a különleges helyszín Sartre Zárt tárgyalásától a most bemutatandó darabig fontos funkciót tölt be: sűrűsödnek, felerősödnek, különleges hangsúlyt kapnak itt mindazok a problémák, amelyek a mindennapi életben akár el is sikkadhatnak. A mi drámánkban a főhős maga választja ezt a helyet, így kívánja megoldani magánéleti és művészi problémáit, így kíván szabaddá válni, és másokat szabaddá tenni. Hogy ez mennyire sikerül, egyelőre maradjon a mi titkunk. Mindenesetre adott: egy látens szerelmi háromszög; adott egy, a való világgal meghasonlott művész vergődése; egy pozőr, de jószándékú professzor gyógyterápiája; egy a maga partikuláris világában vegetáló ápoló kínlódása; és egy a maga partikuláris világából – a szerelem és a zene okozta megérintettség révén – kiemelkedő ápolónő gyötrődése.
Robert Schumann nálunk talán kevésbé ismert szerző. Vajon a közönséget érdekelni fogja-e utolsó életszakaszának egy-két kivágata, esetleg a darab túlmutat központi témájának látszólagos lehatároltságán?
Schumann a német romantika zseniális figurája volt. Kiváló zenekritikus, zenekutató, zeneszerző. De előadásunk érdektelen lenne, ha ismeretterjesztésre korlátozódna az internet világában, amikor a világhálón percek alatt letölthető a tragikus sorsú zeneszerző életének minden mozzanata, a torrent oldalakról minden műve. Bennünket az a művész érdekel, aki rádöbben létének abszurditására, aki józan ésszel fölméri saját és környezetének értékeit, aki szabad elhatározásából választja a zárt intézetet azért, hogy megszabaduljon a „kinti” világ terheitől, és felesége, élete nagy szerelme, Clara boldog lehessen.
A darab valójában monodrámának tűnik, nagyobb szövege egyedül a zeneszerzőt alakító Bartus Gyula színésznek van. Hogyan találták meg Zalán Tibor dramaturggal a színpadra szűkítéskor, a dinamikus játékhoz szükséges arányokat a főszereplő és egyéb szerepeket alakítók között?
A mű tényleg monodráma-jellegű, de nem teljesen az. A Bartus Gyula alakította központi figura mellett nagyon fontos olyan alakok jelennek meg, akik meghatározzák a „zárt” hely jellegzetességét, akik megteremtik azt a világot, amely elől (egyébként) Schumann elmenekült: a Kovács Edit játszotta ápolónő figurája Schumann sorsának alakulásával párhuzamosan változik: a közömbösségtől jut el a zeneszerző művészetétől és lényétől megérintve a (reménytelen) szerelemig. De nagy szerepe van a Jancsik Ferenc alakította professzornak, aki a kor gyógyítási terápiáit alkalmazva, minden jó szándéka ellenére felgyorsítja a mániákus depresszióban és szifiliszben szenvedő Schumann agóniáját. Katkó Ferenc „nyúltagyú” ápolója a mindennapok emberét jelképezi. Az ideggyógyintézet légkörének árnyalását néma személyzet közreműködése segíti: Horváth András, Lévai Dániel és Varga Bianka másodéves színésznövendékek megformálásában. A víziók világában pedig megjelenik Clara Schumann is Tamás Krisztina színészhallgató alakításában.
Mit kell tudnunk a szerzőről? Valóban részt vesz zongoristaként-előadóként az előadásban?
Elek Szilvia az utóbbi néhány évben kezdett drámákat, verseket, esszéket írni, az irodalom mellett pedig a zene játssza a főszerepet életében. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte meg diplomáit zeneszerzés, zongora és csembaló szakokon, majd az Egyesült Államokban és Belgiumban tanult. Európa számos országában és az USA-ban is fellépett, visszatérő vendégművésze Japán hangversenytermeinek, repertoárja a kora-barokktól napjaink zenéjéig terjed. És bár a Pillangók zenei anyagának egy részét ő zongorázza fel, magában az előadásban nem lép fel – a bemutatót követően azonban Kántor Balázs gordonkaművésszel közösen Clara és Robert Schumann műveiből adnak majd elő az Ibsen Stúdiószínház színpadán.
Kinek ajánlja jó szívvel ezt az előadást?
Mindenkinek, aki szereti a színházat és a zenét, akit érdekel a művészi létéért és szabadságáért küszködő alkotó ember sorsa.