A 6. DráMA kortárs színházi találkozó nyitóelőadása az Aradi Kamaraszínház, a Békéscsabai Jókai Színház és a szegedi MASZK Egyesület közös produkciója, Theo Herghelegiu: Tündéri című előadása volt, mely osztatlan sikert aratott a fesztiválközönség körében. – Orbán Bernadett írása.
Az első gondolat: minek a két képernyő? Hamar jött a megvilágosodás: a felirat megy azokon. És minek a kereszt alakú kifutó? Bejön két színész és fülsüketítően hangosan elkezd énekelni. Ez még nem gond, kis idő után hozzászokott fülem a hangerőhöz, és akkor hallottam meg, hogy arról énekelnek, hogy nem tudnak elmenni pisilni, mert valaki bezárta az ajtót. Jól hallom? Ezzel kezdődik az előadás?
Lett ez még ennél cifrább is, amikor elkezdtek cikázni a b..megek. A két férfi, az öltözet, a durva beszéd kicsit emlékeztetett a Krétakör FEKETEország-ának ominózus villanyszerelős jelentére.
Haladunk tovább, jönnek a különböző nyelven előadott dalok a bezárt vécéajtóról, közben bejött egy nő is, vörös selyemhálóingben, akiről nem lehet tudni, hogy kicsoda, hogy él-e egyáltalán, hogy valódi hús-vér nő-e vagy csak látomás.
Már túl voltunk az előadás első negyed óráján, amikor beugrott, hogy honnan ismerős a két férfi. Tudtam, hogy már találkoztam a két figurával, és sikerült is rájönnöm, hogy hol. Beckettnél, a Godot-ra várvában. Ők Vladimir és Estragon, a két csavargó másai. Bár ők jóval vulgárisabbak, mint az elődeik, pont olyan elveszettek, és pont olyan lehetetlen helyzetben vannak, mert várniuk kell, pedig mindenki elment.
A kifutót is megfejtettem. Ahogy én láttam, az volt az a körülhatárolt tér, amiben a szereplők mozoghattak, ott kellett kivárniuk az ajtó kinyílását. Pont úgy nem léphettek le róla, mint amikor kiskorunkban azt játszottuk, hogy csak a bizonyos színű kövekre léphetünk az utcán, mert a többi ingovány, és elsüllyedünk benne. Ők is megtartották egymást, amikor egyikük kibillent az egyensúlyából és majdnem lelépett a kijelölt területről.
Volt néhány jól sikerült mondat is. Például az, amikor a tündér kijelenti, hogy minden kétely fáj, ezért szenved az a férfi, aki kételkedik.
És, ha már ennyi szó volt Bach zenéjéről, akkor tessék, itt van nektek egy kis Bach, a zenész- bohóctól. Egész jó poén.
Vége? Most tapsoljunk? Ja, nem, még egy kis koncertet is kapunk a végére…
Valljuk be, elég gyér drámai helyzet az, hogy a vécé ajtaja zárva van, és nem tudnak elmenni pisilni, de a dalokkal mégis egy nagyon feszes, ütős előadást hoztak létre.
Az előadást egy nagyon jó hangulatú szakmai diskurzus követett:
Ez minimál-szürreál musical. – szögezte le Tapasztó Ernő, rendező. A hivatalos bemutató Aradon lesz, de csak októberben. – De mi lesz addig még ebből? – dobta fel a labdát Köllő Kata színházkritikus.– Hát Aradon szétszedik majd a házat, de nem baj, ezt már megszokták tőlünk. – válaszolta a rendező. Olyanok vagyunk, mintha mindig BL-meccsre készülnénk. – tromfolt rá Fekete Réka, rendezőasszisztens. Folyamatos agymenés: azért szeretjük ezeket a fesztiválokat, amik messze vannak Aradtól, mert útközben van időnk megtárgyalni mindent. – tette hozzá Harsányi Attila. Ha egy előadásban egy jó színészt látsz, akkor az valószínűleg abszurdot játszik. – adta be az ultimátumot Antal Csaba. A rendező még hozzátette: mivel ez egy csapatmunka azt kéne írni a plakátra, hogy rendezte Tapasztó Ernő 80%-ban.
A darabot még kétszer megtekintehetik az érdeklődők Aradon is, az „Ioan Slavici” Aradi Klasszikus Szinházban október 23-án, 17 és 20 órától, majd november 25-én hétfőn Pitestiben a Nemzetközi "Davila-Interfest" Stúdiószínházi Fesztiválon.