Az irodalmi életben régóta ismert és elismert, kritikusként és irodalomtudósként tekintélyes nevet szerzett Szilasi Lászlót látta vendégül a Jókai Színházban a Körös Irodalmi Társaság. Az est házigazdája és az író beszélgetőtársa dr. Elek Tibor irodalomtörténész volt.
A szerző ezen az estén szépíróként mutatkozott be: a Szentek hárfája az idei Ünnepi Könyvhét egyik legizgalmasabb kötete. Bár Szilasi László nem debütáns író, álnéven korábban is kacérkodott már a szépirodalommal, írt esszéket és egy tanulmánykötetet Jókairól, a saját nevén mégis ez az első regénye.
A regény alapját egy bűneset adja: 1924. december 24-én az árpádharagosi evangélikus templomban az éjféli istentiszteleten Grynaeus Tamás végzős gimnazista lelövi Omaszta Mátyás módos parasztgazdát. A nyilvánvaló bűntény felderíthetetlen, ugyanis a gyilkosságot követően a holttestnek és a merénylőnek nyoma vész.
A regénybeli fikció színteréül szolgáló Árpádharagos számos ponton érintkezik Békéscsabával. De Békéscsaba-e az, ami Békéscsabának látszik? „Árpádharagos nem azonos Békéscsabával. – húzza alá a szerző. Ennek a regénynek az anyaga egy vízió Békéscsabáról, benne van az a „szerelem”, ami a városhoz fűz, de Békéscsaba inkább a hiányával van jelen ebben a könyvben. A regény öntükrözések végtelen sorozataként olvasható, és az olvasó azt választja kulcsnak, ami a szívéhez közelebb áll.”
Szilasi László elképesztő részletgazdagsággal tárja elénk ezt az évszázadok múlása ellenére is konokul nyomasztó és provinciális világot, fordulatos, sokszínű nyelven, melyek az elmúlt század nyelvi változásait is érzékeltetik. A húszas, az ötvenes és a nyolcvanas évek során felbukkanó önjelölt nyomozók más és más előtörténettel indulnak a nyomok és a múló idő nyomába.
„A regény nem könnyű olvasmány – jegyzi meg Elek Tibor – bonyolult, fejezeteken átívelő keresztbeutalásokkal, tót, angol és latin betoldásokkal teleszőtt szövegfolyam. Az elbeszélések vissza-visszatérnek a bűnesetre, s újabb lehetséges megfejtésekkel próbálkoznak.”
„Lehet, hogy meg kell küzdeni vele – mentegetőzik mosolyogva Szilasi – de rengeteg örömet okoz a plasztikussága. A miértekre adott magyarázataim különbözősége pedig abból következik, hogy különböző időkből nézem az eseményt.”
Az est a már megszokott felolvasással zárul, majd hangulatos, derűs közös beszélgetéssé alakul. Persze a kérdés megmaradt: mi lett Omaszta Mátyással és Grynaeus Tamással?
A következő irodalmi összejövetelre október 19-én kerül sor, amikor Garaczi Lászlóval találkozhatnak az irodalombarátok.
Post scriptum: megvan a 2010-es Rotary Irodalmi Díj három esélyese! Szilasi László Szentek hárfája, Garaczi László Arc és hátraarc, valamint Ferencz Győző Szakadás című műve a RID idei három jelöltje.