Délvidéken turnézott a napokban a Békéscsabai Jókai Színház, Brestyánszki Boros Rozália, Csörte című darabjával, melyet három vajdasági településen mutattak be, április 12-én Szabadkán, 13-án Zentán, 14-én, szombaton pedig Újvidéken.
A Fekete Péter színházigazgató által rendezett előadás szereplői: Kara Tünde, Katkó Ferenc, Gulyás Attila és Liszi Melinda.
Brestyánszki Boros Rozália drámája a generációk közötti kommunikációs nehézségekről, emberi viszonyaink ellehetetlenüléséről szól. Egy határ menti kis faluba váratlanul tör be a modern kor; a számítógépek, a mobiltelefonok és a pillanatnyi sikert ígérő tehetségkutató műsorok világa.
Csütörtökön este, Szabadkán a kezdés után legalább tíz percig, izzadó homlokú jegyszedők próbáltak pótszékeket beszuszakolni a Jadran-színház nézőterére, szinte szó szerint: a csilláron is lógtak, az előadás végén pedig zúgott a vastaps.
A pénteki zentai előadás után Juhász Attila, volt polgármester, a Vajdasági Tartományi Művelődési Titkárság segédtitkára a következőket nyilatkozta a látottakról:
– Nagyon örültem az előadásnak, és nagyon tetszett, de nem csak nekem, hanem az egész zentai közönségnek, a magyar közösségnek. Leginkább talán azért, mert szívből jött, és szíven talált. Az előadás rólunk és hozzánk szólt vajdasági, és általában Kárpát-medencei magyarokhoz, különösen azokhoz, akik az anyaország határai mentén, a peremvidéken élnek. Ráadásul hozzánk, vajdaságiakhoz különösen közel áll ez a darab, hiszen a szerzője is vajdasági, és a szereplők között is vannak olyan színészek, akik innen származnak, vagy sokáig itt éltek. Nagyon tetszett az előadás hangütése, a fanyar humor ellenére is reális játékmód, ami a nézőtéren mindenkit szíven ütött. Zentán a színház, a színjátszás alapprofilja a népszínházi jelleg, amibe a békéscsabai előadás is beleillett, mert megfelelt az itt élő alföldi polgárság gondolat- és érzelemvilágának. Azért külön is szerették az itteniek az előadást, mert bizonyos részeknél a színészek őket is bevonták a játékba, ami mifelénk még újdonságnak számít. Köszönjük anyaországi barátainknak, hogy vállalva az utazással, szállítással járó fáradalmakat, elhozták nekünk ezt a színházi élményt.
A zentai előadáson a nézőtéren ült Laták István, az egyetlen vajdasági magyar nyelvű napilap, a Magyar Szó sportszerkesztője, akinek – mint alábbi nyilatkozata végén kiderül – komoly színházi kötődései vannak.
– Feleségemmel együtt megállapítottuk, hogy nagyon rendben volt ez a darab. Amellett is, hogy én nagyon félek az ilyen interaktív előadásoktól, amikor a nézőt is bevonják a játékba, de most így is jól éreztem magam. Olyan dolgokat feszeget ez az előadás, amiket mi a bőrünkön érzünk. Nagyon aktuális, nagyon húsbavágó problémák ezek. Négy olyan kiváló színész játszotta a darabot, akik gyönyörűen énekelnek is. Meg kellett állapítanom, hogy lám-lám, úgy látszik ez Magyarországon követelmény. A darab színpadra állítása pedig nagyszerű. Az itteni magyar társulatok színháztechnikai szempontból mindenképpen irigykedve nézhetik a Jókai Színház előadását. Az előadás minden perce lekötött bennünket, és nem tudok mást mondani, mint, hogy nagyon tetszett. A történet nem látványos tetteket dolgoz föl, hanem a mindennapi problémáinkkal foglalkozik, azokkal viszont nagyon szépen. A Békéscsabai Jókai Színház jó érzékkel választotta ki ezt a darabot, és a rendezés nagyon jó érzékkel, látványosan állította színpadra. A mi vajdasági magyar kőszínházaink becsülettel igyekszenek megfelelő számú vidéki tájelőadást játszani, ugyanakkor nekik is fölfrissülést jelenthet bármelyik magyarországi színtársulat eljövetele. Persze vigyázni kell, mert itt egészen igényes közönséget találnak. Ha több ilyen előadás lenne, akkor kialakulhatna egy olyan színházi kultúra, ami huszonvalahány évvel ezelőtt már megvolt. Erre még emlékeszem, mert annak idején az én édesanyám volt a zentai színház művészeti vezetője. Neki sikerült Zentán olyan színházi közönséget kinevelnie, hogy minden előadás pótszékes teltház volt. Ehhez már csak annyit teszek hozzá, hogy az öregapám pedig a magyar népszínház első igazgatója volt Szabadkán. Köszönjük a békéscsabaiaknak ezt a szép estét!