Szombat délután búcsúztatják Szoboszlay Sándor színművészt Veszprémben – közölte az MTI-vel a Veszprémi Petőfi Színház. A hamvasztás utáni búcsúztatás 15 órakor lesz a veszprémi Vámosi úti temetőben. Szoboszlay Sándor Békéscsabán töltött 16 éve alatt több mint 70 szerepet játszott, és méltán vált a város és a megye egyik kedvenc színészévé, sztárjává.
Szoboszlay Sándor Dömösön született 1925. március 22-én. A Színművészeti Akadémiát 1954-ben végezte el, 1956-tól a Békés Megyei Jókai Színház, 1972-től a Vidám Színpad, 1974-től 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig a Veszprémi Petőfi Színház művésze, haláláig örökös tagja volt.
Szoboszlay Sándor Jászai-díjas kiváló és érdemes művész életművét tavaly nyáron a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetéssel jutalmazták, a Veszprémi Petőfi Színház és a veszprémi önkormányzat saját halottjának tekinti.
Szoboszlay Sándor A Jókai Színház 50. évfordulójára 2004-ben kiadott könyvben így emlékezett vissza a Békéscsabán töltött évekre:
– Nagyon érdekes és izgalmas időszakom volt a békéscsabai. A főiskola után hívtak Debrecenbe, Pécsre, Egerbe és Békéscsabára. Apáthy Imre, a mesterem azt mondta, hogy „Fiam, kis színházhoz menj, ahol sokat játszol, az érlel majd színésszé!“. Mondom erre: „Tanár úr, de ott nincsenek olyan rendezők!”, mire Ő: „Fiam, az lehet, hogy Gellért Endréket, Várkonyi Zoltánokat ott nem találsz, de haladsz egy úton, és arról ne térj le!”. Ebben igaza volt, hiszen egy színész azért mégis tudja, hogy mit csinál, bár az is jó, ha van egy jó rendező. Én nagyon szerettem Békéscsabát, és most is drukkolok a színháznak és a futballcsapatnak is. Háromszéki Péter kollégámmal szoktuk mindig kérdezni egymástól, hogy „Mit játszott a Csaba?” Azt persze nem tudom, hogy rám ott emlékeznek-e még, nekem nagyon szép emlékeim vannak a városról és a megyéről is. Csabai szerepemre, Shakespeare II. Richárdjára kaptam meg például a Jászai-díjat.
Aztán ott van a Gyulai Várszínház is, ahol tizenöt éven keresztül játszottam, többek között Beppót, Heltai Jenő Néma leventéjében, Latinovics Zoltánnal, hatvanhatban, ami azért is emlékezetes, mert akkor nősültem, és Zoli volt a házassági tanúm. Ez bizony már több mint harmincnyolc éve történt. Azóta vagyok házas.
Sok-sok régi történetem is van a csabai színházból, például az, amikor drága, szép emlékû Körösztös Pista barátomra rálőttem a színpadon és nem sült el a pisztoly, azt mondja erre Pista, persze halkan, hogy csak én halljam: „Fojtsál meg!”, mire én nekiugrottam, elkezdtem fojtogatni. Keczer Bandi, aki akkor az ügyelő volt (később évekig a színház igazgatója – a szerk.), kint észrevette, hogy baj van és a színfalak mögött a hanghatás kedvéért elsütötte a tartalékpisztolyt, miközben én fojtogattam Körösztöst. A másik történetben két lépcső volt a színpadon, egyik a bal, a másik a jobb oldalon, és mind a kettőn be lehetett jönni a színpadra. Nekem a nézőtér szerinti jobb oldalon kellett volna lennem, nem a túlsó oldalon, ahol a pihenőhelyiségben sakkoztunk. Egyszer hallom Keczer Bandi hangját a hívóból, hogy „Szoboszlay, színpadra!” Én rohantam, miközben a színpadon Körösztös Pista a jobboldali lépcső felé lőtt, amihez én már nem értem oda, ezért a bal oldali lépcsőn gurultam be a színpadra.
Mondom, sok-sok szép emlékem van Békéscsabáról, és a szerepeimről még nem is nagyon beszéltem.
Machbet – 1969. Jago – 1968. Az őrnagy – 1967.
Szoboszlay Sándor főbb békéscsabai szerepei: Solom mester (Bánk Bán – 1956.), Figaro (A sevillai borbély – 1956.), Pjotr (Kispolgárok – 1958.), Benvolio (Rómeó és Júlia – 1958.), Voltore (Volpone – 1959.), Montserrat (A király nevében – 1960.), Cléante, (A képzelt beteg – 1961.), Chris Keller (Édes fiaim – 1963.), Petruchio (A makrancos hölgy – 1963.), Kovács, huszárkapitány (Olympia – 1964.), Versinyin (Három nővér – 1964.), Gaston Rieux (A kaméliás hölgy – 1964.), Lewis (A per – 1964.), Rank doktor (Nóra – 1965.), Beppó (A néma levente – 1966.), Bohóc (Vízkereszt, vagy amit akartok – 1966.), Leicester grófja (Stuart Mária – 1967.), Az őrnagy (Tóték – 1967.), Jago (Othello – 1968.), Macbeth (Macbeth – 1969.), Brack (Hedda Gabler – 1969.), Warwick grófja (Szent Johanna – 1970.), Almády (Játék a kastélyban – 1970.), Benedek (Sok hűhó semmiért – 1970.), II. Richard (II. Richard – 1971.), Görgey Artúr (Fáklyaláng – 1971.).
