Szóval a 2-es csapat, jó napot kívánok. Ez jutott idén, hála istennek, teszem hozzá a neveket látva, ami nem pusztán kötelező, de őszinte, ugyanakkor remélem, tolerálható hízelgés is: Komáromi Anett mellett blogolni, már-már a hazatérés metaforája, s jó újra várni, Csomós Lajosból kihozza-e a rendező a rockert. Ki, ebben biztos vagyok, s ha mégsem, ha mégsem azt, hát így jártunk.
Béres László, az ő feladata a kihozás – a gyergyószentmiklósi igazgató-rendező keze alatt dolgozik még a következő valamivel több, mint huszonnégy órában Gulyás Attila, Liszi Melinda, Kolti Helga és Kovács Edit, aki egyben a csapat háziasszonya is. Azé a garnitúráé, amelynek a 2014-es, XIX. Kortárs Magyar Drámaírói Fesztiválon (Versenyen, ahogy tetszik) Pozsgai Zsolt darabját kell az élőnél is élőbbé varázsolnia. A Szép Ernő-díjas drámaíró Öreg üreg című darabja egyelőre nem került a kezem ügyébe, s azt már tényleg csak négyszemközt mondom, hogy az olvasópróbára sem értem át (még négyebb szemközt: ezért az oktatási rendszer okolható, amely elvárja, hogy a tanár pénteken is tanítson), de a próba előtti ebéd éppen olyan hangulatban telt, amely garantálja: piszok jól szórakozik, aki holnap este hatra átbumlizik Békéscsabára. Hanem aztán igyekezzen: fogytán van a jegy.
E sorok a Bárka szerkesztőségében verődnek a gépbe. A hangulat lázas (milyen lenne), a tempó szokásosan feszes (mindig az), s végre Szil Ági is velünk blogol, itt van a jobbomon. Főszerkesztőnk beesik, Tibi csoki az asztalon, rendelések a nyomdának, rendelések a mindenhová, álmos drámaírók botladoznak a zegzugos színházépületben, artisztikus percek, bizisten cigarettára gyújtanánk, ha dohányoznánk. Szóval az ebéd. Ágival, Köles Pistával és a drámaírók legifjabbikával, Székely Csabával – az Ibsen Étterem oázis a fejvesztett rohanás sivatagában, megáll az idő, s utazgatunk benne Torinótól Bruges-ig, A kutya vacsorájától Grendel Lajosig, innen szép visszakapaszkodni.
Szóval Öreg üreg. A téma ismeretében olcsó poén volna azzal zárni ezt az első bejegyzést, hogy látom a fényt az alagút végén (Metróhuzat, egyebek) – de ha többre nem telik? Ráadásul nem is látom.
