fbpx Tamási Áron klasszikusát mutatta be a Jókai Színház | Békéscsabai Jókai Színház
  2021. május 03., hétfő      16:13

Jelenlegi hely



Tamási Áron klasszikusát mutatta be a Jókai Színház


Népmesében gyökeredző, mélyen szimbolikus darabot tűzött műsorára a Békéscsabai Jókai Színház az újranyitás alkalmával, mely példával szolgál számunkra, hogy a legmélyebb válságot, kirekesztettséget, otthontalanságot megtapasztalva is talpra lehet – és kell! – állni.

Tamási Áron, aki húszéves székely önkéntesként megjárta az olasz frontot, avatottan rajzolta meg előbb novellában, aztán drámában a Vitéz lélek, azaz Balla Péter, a katonaruhában „ragadt” fiatalember (Czitor Attila) alakját, aki szilárdan kitart elvei mellett, és a falu közösségével dacolva újraépít mindent. Háza és hazája romjain kell megtelepednie, s mindjárt az első jelenetben szembekerül a gépet dicsőítő, „érdem szerint megurasodott”, büszke Kristóffal (Beszterczey Attila). A szamártartás csak ürügy, hogy elverjék rajta a port, hiszen hét év alatt átformálódott a falu, nem illik már bele Péter, aki ugyancsak megváltozott.
Három nő szereti Pétert: volt menyasszonya, Rozáli (Liszi Melinda) még mindig felelősséget érez iránta, Boróka (Földesi Ágnes Villő) igaz szerelemmel vágyik rá; a „kolontos” Panna, a gazdag, de félkegyelmű lány (Tarsoly Krisztina kiváló alakításában) férjhez akar menni hozzá - az ő megjelenései szinte mindig humorral oldják a feszültséget. Péternek két támogatója is van az arctalan tömeg ellenében: a melegszívű és székely humorral beszélő, csintalan öreg Nikita (Tomanek Gábor) és jóságos felesége, Sári (Kovács Edit). Elfogadó, támogató kettősük szívmelengető az előadásban.
Földesi Ágnes Villő hallatlan dinamikával játssza a fiatal nő öntudatra ébredését, míg az Énekek énekéből olvasó, esendőségében gyötrődő Lázár összeroppanását Katkó Ferenc mutatja be hitelesen. Ambrus (Tege Antal) alakja erősen szimbolikus, az idős házaspár mellett ő tud optimista lenni, megingathatatlan hite sokat nyer a darab végkifejletében. Szabó Lajos a bíró, Balázsi Róbert Büllents szerepében a falusi elöljáróság határozatlanságát testesítik meg.
Balla Péter (Czitor Attila hibátlan megformálásában) úgy főszereplője a Vitéz léleknek, mindvégig dominánsan, hogy cseppet sem változik: eltökéltségének, úgy tűnik, a világ enged, még abban a formában is, hogy a feloldhatatlan ellentét egy romantikus fordulattal megoldódik.
A darabot líraian festik alá Cári Tibor világzenéjének elő-előbukkanó hangjai, Horesnyi Balázs barokkot idéző díszlete a falusi környezetben játszódó történetet elemeli a földtől: részint az erdő csöndjében mutatja, részint a világba helyezi. Igaz-Juhász Katalin jelmezei a székely viselet leképezései, szerencsére minden aktualizálás, modern felhang nélkül.
Kiss József rendezése méltó Tamási Áron darabjához: minden részlete pontos, alázatosan követi az eredeti művet, ám sokat hozzá is tesz: örökérvényű üzenetét képeivel, művészi felfogásával felerősíti, közelebb hozza a modern emberhez – nem lehetünk eléggé hálásak érte.

(A fotón, a Borókát alakító Földesi Ágnes Villő adja át a társulat ajándékát Kiss József rendezőnek.)

Szilágyiné Szabó Ágnes
 


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg