Mint azt korábban már hírül adtuk, a Budapesten, a Thália Színházban megrendezett Rivalda Fesztiválon, – melyre a legjobb vidéki színházi előadások kapnak meghívást – a Békés Megyei Jókai Színház Edith és Marlene előadása közönségdíjas lett (amiért köszönet illeti a szavazatokat beküldő nézőket is), Tarsoly Krisztina pedig a zsűritől megkapta a legjobb női alakítás díját.
A díj átadásakor Rádai Andrea kritikus, a zsűri tagja a következő indoklást mondta el:
„Számos, kétségtelenül mérlegelendő női alakítás közül a legjobb díjat Tarsoly Krisztinának ítéltük Edith Piaf megformálásért a Békés Megyei Jókai Színház Edith és Marlene című előadásában. Szintén emlékezetes volt Pásztor Erzsi a Soproni Petőfi Színház Macskajátékában: a színésznő mintha kizárólag a szívére hallgatna alakításának megformálása közben, akárcsak az izgő-mozgó, a saját sorsát folyton kezébe vevő Orbánné. A debreceni Csokonai Színház színésznője, Szűcs Nelli pedig jelenséggé válik a naiv, de erős, a boldogságért örökké küzdő nő, az angyali fodrásznő szerepében.Mindazonáltal Tarsoly Krisztina alakítása a meglepetés elsöprő erejével hatott. Edithje tökéletes ellentéte volt a maga szerepében szintén kiváló, szobormerevségű, a profizmus álarcát soha le nem vető Kara Tündének, azaz Marlene Dietrichnek. A dráma Piaf teljes karrierjét – az első nyilvános szereplésektől a haláig – felöleli, s Tarsoly Krisztina alakításának ennek megfelelően íve, saját története van. Görnyedt testtartásával, a nőiesség kecsességét nélkülöző, esetlen Piafként szinte koboldszerű. Később finomodnak az életfaló lendület és a közönségesség mozdulatai, majd a jó megfigyelőkészségen alapuló és profi technikával megoldott alakítás Piaf számainak előadása közben válik hátborzongatóan drámai erejűvé. Tarsoly Krisztina mindent belead: testét, lelkét, szenvedélyét és szenvedését. Mintha meztelelenül, kiszolgáltatottan állna a színpadon. De pont ezért van hatalma a közönség fölött. Akárcsak Piafnak.”