Tündéri játék a világról
Az ilyen alkalmak arra valók, hogy kinyissák a teret, létrejöjjön egy nemes játék, amit mindenki élvez, és kiderüljön, hogy a színház valóban alkalmas a világ teljességének megragadására. A létről és nem létről, tündérekről, hitről és világról, azaz a színházról és munkáról beszélgettünk Tege Antallal, a Békéscsabai Jókai Színház színművésszével, az Aradi Kamaraszínház, a Békéscsabai Jókai Színház és a szegedi MASZK Egyesület közös produkciója, Theo Herghelegiu: Tündéri – minimál-szürreál musical – ősbemutatója után.
Theo Herghelegiu kortárs román rendező, drámaíró, színész Tündéri című darabjának ősbemutatóját július 27-én, a szegedi Régi Zsinagógában, a 23. Thealter Nemzetközi Színházi Fesztivál zárónapján láthatta a közönség. Az előadást Tapasztó Ernő (a Jókai Színház iskolájában szerezte első színészi végzettségét), az Aradi Kamaraszínház vezetője rendezte. Zeneszerző Éder Enikő és Borsos Pál. Koreográfus Zsíros Linda. A zenekar tagjai: Borsos Pál, Éder Enikő és Cosmin Harbei. A szereplők pedig Harsányi Attila, Tege Antal és Zsíros Linda.
– De miről is szól ez a korhatáros – 16 év alattiaknak nem ajánlott –, szabad szájú, minimál-szürreálnak aposztrofált darab? – kérdeztük Tege Antaltól.
– Két férfiról, akiket valaki, valahol, valahová – egy térbe – bezárt. Lehet, hogy ami történik velük, az csak álom. Lehet, hogy meghaltak, bár ők ezt nem tudják. Mindenestre ki akarnak jutni, ki akarnak menekülni szorult helyzetükből. Egyszercsak megjelenik egy nő, Zsíros Linda, közöttük. Az egyik férfi, Harsányi Attila, abban hisz, hogy a nő egy tündér. A másik férfi, akit én játszom, csak egy halott nőnek gondolja. A darab arról is szól, hogy egyszer mindenkinek át kell kellnie az ismeretlenbe. Ez lehet jó, lehet rossz, nem tudjuk, hiszen nincs róla tapasztalatunk. A szerző, Theo Hergheleigu eredetileg prózai darabot írt, ami azután egy részben zenés, minimál-szürreál musicellé lényegült át. A darabban énekelünk magyarul, románul, oroszul, németül, angolul, hiszen a történet bárhol játszódhat, bárkivel megtörténhet. Az a szereplő, aki hisz, végül kijut, míg, aki kételkedik ottragad bezárva.
– Hogyan jött létre a produkció?
– Az Aradi Kamaraszínház nagyon sok fesztiválra eljut. Remek munka folyik a színházban, ami minden szempontból támogatásra érdemes és támogatni kell. Tapasztó Ernő Békéscsabán végzett így volt egy élő kapcsolat. Amikor megkeresték a Jókai Színházat az együttműködés ötletével, megláttuk benne a lehetőséget arra, hogy egy remek produkció születhet a közös munkából. A Jókai Színház tulajdonképpen a kelléket, a jelmezt, a díszletet, a technikát és jómagamat adta a produkcióhoz. Az olvasópróbák májusban kezdődtek. A próbafolyamat júniusban és júliusban Aradon zajlott. Az ősbemutató pedig Szegeden volt.
– A bemutatót egy intenzív próbafolyamat előzte meg. Hogy bírta?
– Izgalmas volt, hiszen csak Tapasztó Ernőt ismertem személyesen, a többieket nem. Tulajdonképpen bekerültem egy új társulatba. Ez akár gondot is okozhatott volna, de minden a legjobban sült el. Csodálatos, inspiráló emberekkel dolgozhattam együtt, akikkel úgy érzem, igazi barátokká lettünk, és fél szavakból is megértettük egymást. Olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikkel közös a színházi világnézetünk. Egy nagyon koncentrált próbafolyamat zajlott Aradon, amely során lehetőségünk volt arra, hogy minden szögből, minden lehetséges helyzetben végigpróbáljuk a jeleneteket. Jellemző, hogy két-három mondatos párbeszédeket több órán át próbáltunk, míg megtaláltuk a legjobb megoldást. Az ilyen alkalmak, az ilyen darabok alkalmasak arra, hogy kinyissák a teret, és létrejöjjön egy nemes játék, amit mindenki egyformán élvez, és kiderüljön, a színházban mindent lehet és szabad, hogy megragadjuk a körülöttünk lévő világ teljességét. Úgy érzem azt a jó, inspiráló hangulatot, amely a próbafolyamatot jellemezte a közönségnek is sikerült átadnunk, hiszen a visszajelzések alapján egy igazi szórakoztató sikerdarab született.
– Mi lesz az előadás további sorsa?
– Szeptemberben Gyergyószentmiklóson, októberben Székelyudvarhelyen, novemberben Aradon mutatjuk be. Reményeim szerint a békéscsabai közönség is láthatja szeptemberben.
– Kiknek ajánlja, hogy megnézzék?
– Mindenkinek, aki szereti a színházat. Bár a darab szabadszájú, úgy gondolom, ami a hétköznapokon trágár, az a színpadon lehet irodalom is. Az előadás elgondolkodtat, kizökkent és szórakoztat. A Tündéri felnőtteknek szól, de közönségbarát darab, hiszen míg mi színészek a színpadon “szenvedünk”, addig a közönség nevet.
Forrás: Magyar Teátrum Online
Kovács Attila
Fotó: László Ferenc