Az István, a király békéscsabai előadása a Tokaji Fesztiválkatlan megnyitóján
Viharos, tomboló…, és a jelzőket lehetne sorolni, hogy milyen sikerrel szerepelt, egy legújabban megvalósult színház avatóján a békéscsabai teátrum társulata. – Zsidov Magdolna írása
A tokaji szabadtéri színház, a Tokaj Fesztiválkatlan, augusztus 9-én a Békéscsabai Jókai Színház, István, a király rockoperával nyitotta meg, jelen esetben nem a falait, hanem a 2500 főt befogadó színpadát. Izgalmas környezet, az egykori kültéri kőbánya képzeletet megmozgató kilátásai, egy szabadtéri színház megvalósulásához vezetett. Mint a tudósításokból kiderült, Fekete Péter színházigazgató, ezt a különleges teret használta ki és csapatmunkában, a természet adta lehetőségekhez igazítva formálták a színpadi látványt. Szintén saját ötletet valósítottak meg a nyolc méteres kereszttel a természet kövein, a színpad fölött, amely úgy állt, mint hajdan az ősbemutatón a Királydombon.
Fekete Péter beszédében – illusztrisan Tokaj környékéhez -, megemlítette Dionüszoszt, a bor, a mámor, a termékenység istenét, aki, ha valahol, akkor a helyszínen, Tokajban, a szőlőtermesztés, a finom borok vidékén csak igazán aktuális.
És ez így igaz, különleges ajándékot kapott ez a vidék: a magyar szellem mellett a magyar ízeket. A hazánkra jellemző ételek, italok, életformák őrzése fontos és szükséges. Fontos, hogy hittel a kultúra küldetésében, az emberi gondolkodás magasabb szintű értékeiben, épüljenek színházak. A színházakat látogatók pedig élvezettel gyönyörködhessenek egy-egy produkcióban. Mindeközben éljenek békében, biztonságban és jólétben, ebben a hazában, amit választottak!
Nemzetalapítás, egy hazát talált nép küzdelme a fennmaradásért, alaptörténetre építkezett Szörényi-Bródy szerzőpáros remekműve. Királyválasztás, trónkövetelés, vagy maradjon minden a régiben? Isten útja, kereszténység, vagy ősiség? Változás, esetleg maradjon minden a régiben? A választ nehéz megkapni, mert, mi lett volna, ha…? – soha nem elégíti ki a kíváncsiságot, örök talány marad. Ez a talány már akkor is megzavarta a békének hitt nyugalmat. A történelmi „fejsérülés” és „léleksérülés” emésztette fel az alakuló nemzet erejét.
Minden aggasztó kérdés csodálatosan domborodik ki ebben a nagyszerű műben. Úgy tűnik, nem veszti érvényét, talán ettől igazán felborzoló és izgalmas a darab, amiben hatalmi harc bonyolódik egy sakktáblán, ami a gyökeret ereszteni készülő nemzet választott földjét jelenti, ahol mozgatják, vagy maguk mozognak a figurák.
A békéscsabai színház produkciójának főbb szerepeiben Feke Pált láthatták István alakjában, aki döbbenetes erővel hozta szerepét, Szomor György Koppány, Nagy Erika Sarolt szerepében nyűgözte le a közönséget. De alakításukkal ejtették ámulatba a közönséget Csomós Lajos és Gubik Petra is. A darabban közreműködött a Balassi Táncegyüttes és a Honvéd Együttes, ifj. Mlinár Pál koreográfusi asszisztenciájával. A produkció Zsuráfszky Zoltán rendezésében került színre.
Külföldi és belföldi sikerek egyaránt mélyítik a Békéscsabai Jókai Színház hírnevét.
