2009. március 23-án (hétfőn) 19 órától a Békés Megyei Jókai Színház Vigadójában Történelem és irodalom Závada Pállal címmel a Körös Irodalmi Társaság és a Békés Megyei Jókai Színház rendezvénye kerül megrendezésre.
Beszélgetés a Jadviga párnája, a Milota, A fényképész utókora című jórészt a térségünkben játszódó regények szerzőjével pályájáról és a legutóbbi, tavaly megjelent művéről, amit a Magvető Kiadó így ajánl olvasóinak: „Az Idegen testünk talán a legmegrázóbb Závada-regény. Közelről érint, provokál.”
Egy pesti fényképész-műteremben 1940 szeptemberében összegyűlnek a háziasszony, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai – divatáru-boltos unokanővére, papnövendék öccse meg a régi társak, a katonadiplomata, a költőjelölt, az újságírók, a barátnők -, sváb, magyar, zsidó és félzsidó magyarok. Izgalomban tartja őket az erdélyi országgyarapítás csakúgy, mint a fajvédelmi törvény – miközben konokul, lázasan vagy reménytelenül szeretik egymást. Závada Pál színpadra állítja őket egyetlen éjszakára, hogy föltárja, honnan jöttek, s hogy bevilágítson a jövőjükbe: Mivé lesznek, mire a háború véget ér? Hőseinek sorsán keresztül próbálja megérteni, mit okoznak a szellem, a test és a lélek mélyén a XX. századi életbe vágó élmények és traumák.
Házigazda: dr. Elek Tibor irodalomtörténész
A Körös Irodalmi Társaság és
a Békés Megyei Jókai Színház rendezvénye
A rendezvény támogatója
a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete
Új Závada Pál film bemutatója a Jókai Színházban
Legfrissebb információink szerint a Tavaszi Fesztivál keretében Történelem és irodalom címmel március 23. (hétfő) 19.00 órára meghirdetett irodalmi esten a Závada Pál ötletéből, cikkéből, majd forgatókönyvéből készített Arctalan árnyak című 70 perces új dokumentumfilmet (rendező: Radó Gyula, operatőr: Sibalin György, vágó: csepregi János, producer: Bubryák István) is levetítik a Békés Megyei Jókai Színház Vigadójában.
A film múltkeresés, amelyben egy hajdani tótkomlósi zsidó származású fotográfus nyomában járó Závada Pálnak segít egy idős, de nagyon fiatalnak látszó hölgy, Kovácsné Győri Ida és egy nála fiatalabb úr, Benedek István Gábor.
„Aki hajdani fényképészek után kutat, arctalan árnyakat kerget. A temérdek hátrahagyott képen pont a saját ábrázatukat nem fogja fölfedezni – önmagukat nem kapták lencsevégre –, s nem talál írást, nincs mi szavukat őrizné, de hisz nem is igen beszéltek, annyit tán csak, repül a kismadár.
És mert a régi fényképészek közül sokakat elhurcoltak és megöltek, míg lakásukat és műhelyüket a berendezéssel konfiskálták – így hagyatékuk sem igen akad, csak utókoruk van.
Úgyhogy kurkászhat, amennyit akar, elbeszélőnk Weisz Sándorról sem fog képet találni, s valódi alakját se tudja megrajzolni, hiába próbálja egybetákolni azt, amit neki mi tanúsítva állítunk, róla tenyér-kifordítva találgatunk vagy szemenszedetten koholunk. És nem fog találni erről a hajdani tótkomlósi vándorfényképészről egyetlen – garantáltan igaz – sort sem.”
/Részlet a forgatókönyvből/
