Milyennek látnak bennünket a nyugati emberek? Kuriózum vagyunk? Látványosság? Barbárok akik nyereg alatt puhítják a beef-steaket? Titokzatos és felfoghatatlan logika szerint gondolkodó furcsa lények? Legyőzhetetlen harcos törzsek?
Milyennek szeretnének látni? Puszták rettenthetetlen, vad és szenvedélyes népének? Elhiszik-e, ha mondjuk, hogy a mi kultúránk éppen olyan értékes, szelíd és szép mint az övék – és éppen olyan sötét és balladisztikus is? Elhiszik-e, hogy nem csak írni-olvasni tudunk, de egyetemeink, színházaink, könyvtáraink vannak, íróink, zeneszerzőink, költőink?
A Vad Báró legendáját több alkotóelemből építette a hagyomány. A népi hős – amolyan betyár-féle – gazdagok kirablója, nők erőszakolója, aki után nem maradhat életben ember, kezéhez vér tapad, nevéhez erőszak.
A bécsi kamarilla hivatalos jegyzetei szerint vadsága hősiesség, kegyetlensége a félelmet nem ismerő, legyőzhetetlen lovagé, mitikus méretűre duzzasztott alakja után úri hölgyek százai – köztük a fehér májú férfifaló (ez is legenda csak, amelynek nem sok köze van a valósághoz) Mária Terézia királynő is – sóhajtozik.
Mi hát az igazság, ki volt Trenk báró, és ki követte el véres tetteit, szerelmi kalandjai hogyan zajlottak le? Erre próbál választ adni Tahir Mujičič ellenállhatatlanul mulatságos, zenés darabjában.
A HORVÁT KULTÚRA HÓNAPJA
2010. MÁRCIUS
Tahir Mujičič-Boris Senker-Nino Škrabe:
TRENK, avagy a vad báró
népszínmű
színpadra alkalmazta: Turóczy Katalin
TRENK, Franjo, a vad báró – pindrOch csaba
Súgó: Kiss Kata
Ügyelő:Simon József
Koreográfus:
Topolánszky Tamás
zenészek: Téglás Ferenc, Pribojszki Ferenc, Barbócz Sándor
Bányai Ágota
Soós Péter
Bemutató: 2010. február 26.
Kattintson ide a képek megtekintéséhez!
Fotók: ATEAM/Nyári A.