Különleges kalandra hívja a közönséget Drago Jančar szlovén író, a Hallstatt című darab szerzője és Merő Béla rendező. Csontok és koponyák között, izgalmas ásatás kellős közepén – ha akarjuk, ha nem – az emberi sorsokra vetített közép-európai történelemmel szembesülünk.
Karnyújtásnyira ülünk a régészektől, akik lábszárcsontokkal és koponyákkal foglalatoskodnak a kivilágított asztalon; a tárna mélyén, a föld alatt egyébként minden koromsötét, soha nincs fény, itt "senki nem látott még reggelt". A vegyszerektől laboratóriumi szagok terjengnek, a leletek letűnt korok hangulatát idézik. Titokzatos, sejtelmes minden. A hivatalos verzió szerint kelta sírokat tárnak fel, de hamarosan kiderül, hogy mégsem. Hívatlan látogató érkezik, tapintatlan, zavarba ejtő kérdéseket tesz fel a csontok eredetéről és az ásatás céljáról. Majd a fiatal munkatársakkal közösen lerántják a leplet Habilis professzor és Anastazija asszony hazugságairól. Hallstatt, kelták és aztékok, mindez csak álca, valójában egészen újkori háború és áldozatainak földi maradványait rejti a tárna, rejtegeti a megszállott régész páros. Amikor rádöbbennek, hogy a fiatalokat nem sikerült becsapni, meg akarják őket ölni, nehogy kivigyék a felszínre a titkukat: lázadás tört ki az egyik provinciában, onnan a rengeteg csont. Az ifjúság végül megmenekül, s az utolsó jelenetben már rémálomként idézik fel a sötét emlékeket. Mit ér a tudomány, ha gonosz, öncélú, pusztító érdekeket követ?! Ha nem az ember tisztán látását, az emberiség békéjét, boldogulását szolgálja?! Habilis a háború halottaiból akar hasznot húzni, elődeinek tudományos eredményeit túlszárnyalni; ehhez a városból, hajléktalanok közül szerez magának segéderőt. Minden munkatársát becsapja a "tudós", s a csavargó, a faragatlan fickó az, aki leleplezi; ezzel emberségesebb a szaktekintélynél, akit még emberjogi aktivista tevékenysége sem menthet fel bűne alól. Tudós, régész nem hazudhat. A legutóbbi, nyilván a balkáni háború családokat szaggatott szét; gyermekeket, szülőket, testvéreket gyászolnak ma is a legtöbb családban. S az író sem hazudhat, akinek hazája a volt Jugoszlávia valamelyik állama; provokálnia kell az embereket, figyelmeztetni, nem hagyni, hogy fakuljanak az emlékek, át kell azokat örökíteni nemzedékről nemzedékre. Az irodalomnak nem dolga, hogy válaszokat adjon, de dolga, hogy mindent megnevezzen és megkérdezzen. Drago Jančart 1978-ban megjelent regénye, A gályarab miatt még börtönbe zárták a Tito-rendszer idején. Témája azóta is mindig a szabadság, a közép-európai történelem, a 20. század háborúinak hatása az emberi sorsokra. Ljubljanában, a Kongresszus téren rendszeresen találkozik fiatalokkal, hajléktalanokkal, akiket "beleírt" drámájába, hogy megkérdezhesse tőlük és általuk a nézőtől is: Mi történt? Hogyan volt mindez lehetséges? Vagy csak álmodtuk az egészet? A szereplői még ki is szólnak a darabból. A kerettörténettel az író szinte elidegeníti tőlünk a tárnás sztorit, hogy kívülről, felülről tudjuk nézni, a jelenkori történelemről viszont annál komolyabban gondolkodjunk el. Amilyen szenvedélyes és odaadó szerző Drago Jančar, éppen olyan mély együttérzéssel, elhivatottsággal rendezte meg az előadást Merő Béla. Látszik az előadásból, hogy rokonlelkek, nagyon közel áll egymáshoz gondolkodásmódjuk, világnézetük. A színpadon a feszültség állandó, lazítani nem lehet. Valahányszor az örök sötétség birodalmában Honza aludni akar, álmában rögtön támadnak: gépfegyverropogás, sorozatlövések, sikolyok – a háború, a kivégzés hangjai. Aki eddig kételkedett volna a csontok eredetében, a bejátszásokból és persze a katonai sisaktól és bakancstól egyértelmű választ kap. kulcsmondat: A horror ellenpontja az álom, az emberi vallomások és a remek humor. Öt szerepre írt provokáció múltról és jelenről Drago Jančar izgalmas, elgondolkodtató darabjából, a Hallstattból Merő Béla emlékezetes stúdió-előadást rendezett. Jancsik Ferenc játssza a professzor szerepét, a megszállott, elvetemült figurát kissé erőtlenül, emberi énjét kedvesen. A történetben Anastazija viseli a nadrágot, markáns, uralkodó személyiség. A kulcsfigura, az előadás motorja Honza, a csavargó: Czitor Attila első komoly szerepét jól alakítja. A sérült, labilis Julát Tarsoly Krisztina formálja meggyőzően. Az igazmondó, okos Nela összetett szerepét Vígh Zsuzsanna a premieren még nem aknázta ki egészen.
Forrás: Békés Megyei Hírlap
