A "Barangolások Norvégiában" rendezvénysorozat keretében irodalmi estre invitálta az érdeklődőket a Békés Megyei IBSEN KFT. Kulturális Irodája 2009. október 5-én a Békés Megyei Jókai Színház Stúdiószínházába. Merő Béla rendező és Zalán Tibor író diskurzusa Henrik Ibsen Babaház című drámájáról, és az Ibsen-jelenségről folyt.
A Babaház, mely Magyarországon – a német nyelvterületen közkeletű – Nóra címmel 1892-ben jelent meg Reviczky Gyula fordításában, Ibsen leggyakrabban játszott drámája. Az 1879-es ősbemutató óta állandóan jelen van a világ színpadjain, és bár a bemutató vihar kavart, elindított egy páratlan, napjainkig tartó világsiker-sorozatot.
Nóra megszemélyesítése a mai napig színésznők álma. De nemcsak az árnyaltan megírt nőalak, nem is a feszültségteremtő drámatechnika élteti a művet. Elsősorban a kimeríthetetlen mondanivalója érdekes ma is számunkra. – magyarázta dr. Merő Béla, rendező. Ezt bizonyítja a színházi felújítások szakadatlan láncolata mellett az is, hogy máig hét játékfilm készült a Babaházból. Nem fog ki rajta sem az idő, sem a változó világ. (A drámát alig egy hete láthatták az érdeklődők a Jókai Színházban, páratlan feldolgozásban: Ibsen története egyszerre jelent meg a színpadon a tradicionális japán no-színház eszközeivel és a hagyományos európai előadásmódot követve.)
A népszerűség hullámokban jön-megy az írók többségénél. Ibsen drámái viszont nem merevedtek meg, újabb és újabb értelmezésben kerülnek színpadra. A dráma olyan konfliktust tár elénk, melyet minden generáció közel érez a saját sorsához. Ibsen mély emberismerete kíméletlen őszinteséggel párosul: a darab minden szereplője kénytelen megmutatni igazi önmagát – ha csak pillanatokra is. A mű diadalmenete természetesen nem volt problémamentes. Több, kulcsfontosságú része nem felelt meg a kor(ok) erkölcsi, családi és társadalmi normáinak.
A Babaház című műve megszületésekor több alapvetően aktuális kérdést ragadott meg a szerző. Lehet-e egy a nőnek családon kívüli önálló egzisztenciája, hivatása, létezése? – fejtegette Zalán Tibor író. A Babaház mindenekelőtt a világ népességének egyik fele, a nők számára vált fontossá, jelentős szerepet játszott a női egyenjogúságért vívott küzdelemben. Nóra lázadása egy olyan férfi ellen, aki emberként nem értékeli őt, és egy olyan társadalmi rend ellen, mely igen kevés mozgásteret enged a nőknek, hihetetlen nagy szimbolikus jelentőséggel bírt, rengeteg nő számára vált vezérelvvé elhíresült kijelentése: „elsősorban ember vagyok”. A mű sokak szerint a feminista mozgalom alapvető irodalmi szimbólumává vált, holott annál sokkal több, több rétegűbb és bonyolultabb.
Merő Béla rendező és Zalán Tibor író legendás barátsága átszűrődött a produkción és tette az estét igazán bensőségessé, melyet Drubina Orsolya, Auth Gábor és Molnár Viktor színészhallgatók értő felolvasásai tettek még élményszerűbbé.
És, hogy mi is történik a Babaházban? Eltűnődtünk… Valami bizonyára megtörtént, hiszen a beszélgetés végén sokan maradtunk az asztaluk körül, végül észre sem vettük, hogy már nélkülük beszélgetünk a drámáról a Nóra no-színházi előadásának némán pergő képei előtt.