A XVII. Magyar Drámaíró Verseny igazán izgalmasnak ígérkezik, hiszen az irodalmi élet különböző területeiről érkeznek a versenyzők. S bár mindhárman jegyeznek drámát, Szabó T. Anna főként verseivel, Garaczi László prózáival vívta ki az elismerést, Egressy Zoltán azonban drámái által vált ismertté . Bemutatjuk a drámaíróverseny szerzőit!
Szabó T. Anna
1972-ben született Kolozsváron, 1987-ben családjával áttelepült Magyarországra. A gimnáziumot már Szombathelyen végezte. 1997-ben szerzett tanári és előadói diplomát Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakos hallgatójaként, majd elvégezte az Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programot. Tagja, majd később néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi- és havilapban – többek között a Holmi, a Forrás, a Beszélő folyóiratban – publikál verseket, esszéket, rövidprózát. 1998-ban publikálta első verseskötetét a Belvárosi Könyvkiadó gondozásában, amit még három kötet követett a Magvető Könyvkiadónál (Nehézkedés 1998, Fény 2002, Rögzített mozgás 2004). A szerző bevallása szerint objektív költőnek készült, vizuális típus lévén a látás vált hangsúlyossá a szövegeiben. Úgy érezte, hogy az ő élete unalmas, ezért verseiben nem lehet helye a személyes vonatkozásoknak. Az Elhagy című kötete viszont az anya-gyermek kapcsolat megéléséből ihletődött. James Joyce, Sylvia Plath, W. B. Yeats, John Updike, Stuart Parker írásait fordította, tanári és szerkesztői munkát végzett a British Councilnak és a Magyar Könyv Alapítványnak, cikkeket és kritikákat ír. Verseit angolra, németre, franciára, hollandra, szlovákra, oroszra, bolgárra és románra is lefordították.
Díjai: Petőfi-díj (1996), Soros-ösztöndíj (1997), Déry-díj (2000), Móricz Zsigmond ösztöndíj (2001), József Attila díj (2002), Vackor-díj (2003), Kavics-díj (2003), Zelk Zoltán díj (2004), Arany János ösztöndíj (2005), a Tokaji Írótábor díja (2005) Babits Mihály műfordítói ösztöndíj (2006)
Egressy Zoltán
Szép Ernő- és József Attila-díjas író, költő és drámaíró. 1967-ben született Budapesten. 1990-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem főiskolai karán magyar és történelem szakon. 1990 és 1998 között újságíróként dolgozott. 1998-ban mutatta be a budapesti Katona József Színház a melankólia és az elvágyódás életérzését fókuszba állító Portugál című darabját – melyet azóta is, tehát tizenötödik éve játszik a Katona, és közben a nagy érdeklődésre való tekintettel átkerült a Kamarából a nagyszínpadra. Másik sokat játszott és kiemelkedő munkája a futball, a játékvezetők kispályás, ám szívszorongató világába elkalauzoló, Békéscsabán is bemutatott Sóska, sültkrumpli. A Sóskát immár tizenharmadik éve tartja műsorán a Budapesti Kamaraszínház. További ismert darabjai többek közt a Reviczky, a Kék – kék – kék, a Vesztett éden, a Baleset és a Július. Drámáit Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában, Romániában és Angliában is bemutatták már. Kevés kortárs magyar író mondhatja el magáról, hogy ekkora sikereket ért volna el színpadon, mint Egressy. Azon írók szűk táborába tartozik, akiket a szakma és a nagyközönség egyaránt kedvel. És hogy milyen is az Egressy Zoltán-féle stílus? Egy csepp melankólia, vágyakozás, lírával, szívfacsaróan, a tragikus és a komikus elemeket vegyítve, nagyon is emberi, esendő és hibáikkal együtt is szerethető szereplőkkel, egyszerre ironikus és érzelmes hangnemmel. Színdarabjai a Drámák (2000) és a Portugál (2005) című kötetben jelentek meg. A szerző sokoldalúságát bizonyítja, hogy drámái mellett verseskötete (Csókkor, 1991), interjúgyűjteménye (Add tovább, sztárinterjúk, 1995) is napvilágot látott. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az utóbbi években prózával is jelentkezett: a Most érsz mellé (2009) című novelláskötet és a Szaggatott vonal (2011) című regény egyaránt sikert aratott. A felnőtteknek szóló drámák mellett írt mesejátékot is (Csimpi szülinapja; Fafeye, a tenger ész), és akinek mindez nem elég, az műfordításokat is olvashat tőle: az ő tolmácsolásában jelent meg magyarul Paulo Leminski Szórakozott győzelmünk és Salvatore Quasimodo Föld című verseskötete.
Garaczi László
zavarba ejtő mennyiségű irodalmi elismerés birtokosa: a Füst Milán-díj, majd a Déry-díj után az elmúlt tíz évben nem csupán a József Attila-díjat vagy a Márai-díjat kapta meg, de irodalmi munkássága elismeréseképpen 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntették. Garaczi László olyan intézményben szerzett diplomát, amely ma már – legalábbis ami nevét illeti – nem létezik: az egri Ho Si Minh tanárképzőben végzett magyar-történelem szakon, hogy aztán az ELTE-n filozófiából is lediplomázzon. 1982 óta szabadfoglalkozású író, a Szépírók Társaságának tagja, a József Attila Kör tiszteletbeli tagja. Garaczi László több mint egy tucat eddig megjelent könyvével már mind a három műnemben kipróbálta magát. Talán lírai munkásságát ismerik legkevésbé – verseskönyve, A terület visszafoglalása a madaraktól viszonylag korán, a költői-írói pálya elején, 1986-ban látott napvilágot, a szerző második könyveként. Komolyabb írói sikereit prózai munkáival érte el. A Plasztik vagy a Nincs alvás! című korai prózakötetek nem egyértelmű jelentéseket közvetítő, sokszor nem koherens elemek alkotta darabjait az utóbbi években a posztmodern esetlegességek kiiktatásával letisztultabbá vált szövegek váltották fel, amivel párhuzamosan a nagyobb lélegzetvételű történetek is előtérbe kerültek a folyamatosan gyarapodó életműben. Ennek nem csupán a trilógiává fejlesztett nagy sikerű álönéletrajzi lemúr-regények a szép példái (Mintha élnél, 1995; Pompásan buszozunk!, 1998; Arc és hátraarc, 2010), de a 2006-ban napvilágot látott regény, a metaXa is. Garaczi legfontosabb stílusjegyei, a szikrázóan pontos képalkotás, az erőteljes, egyben elegáns rövidmondatok, a fanyar humor és groteszk látásmód már az első kötetekben megfigyelhetők – utóbbi munkáiban, a mesterségbeli tudás magasabb szintre jutásával még kiforrottabbá váltak. Drámáit, az Imogától a Plazmán át az Ovibraderig 1990 óta folyamatosan játsszák a színházak. Garaczi László primer irodalmi munkái mellett ír forgatókönyveket (pl. Mami Blue, Nyugalom), s fordít is – 2004-ben többek között az ő betoldásaival állította színpadra Jámbor József a Hamletet Zsámbékon; Wole Soyinka Aké című regényét még 1987-ben ültette magyar nyelvre. Művei többek között angolul, németül, olaszul jelentek meg.