Hús Zoltán stáció-képei előtt
Ismerős tájon
keresztül cipelem át
keresztem – szomjam
Elszáradt fa csak
létem Hová lett három
felemelt ujjad
Köpenyemen vér
Dilettánsok vetik rá
a kockáikat
Nézem Őt Sorsa
az ember sorsa De az
enyém kié lesz
Hol vagyok ha ő
nincs – s ha ő van akkor én
majd hová leszek
Vagyok aki most
föltámadtam s nem vagyok
már aki voltam
Áldott vagy Asszony
malaszttal vagy telve Az
Úr volt teveled