A Békéscsabai Jókai Színházban ezekben a napokban egy kortárs magyar dráma, Egressy Zoltán Portugál című művének főpróbahete zajlik; a bemutató a héten lesz. Ez jól jelzi azt az irányt is, amelyben az új vezetés a magyar dráma jelenlétéről gondolkodik a mindennapi színházi munkában.

Számunkra a magyar dráma nem kizárólag örökség, hanem élő színházi anyag: a ma születő szöveg, a klasszikusok új fordítása és átirata, valamint az a műhelymunka, amely egy ismert művet új nézőpontból szólaltat meg.

Az évadban ennek többféle formája is megjelenik. A Portugált a Valahol Európában követi, amely zenés kortárs magyar alkotásként kapcsolódik ehhez a gondolkodáshoz. Már zajlik Móricz Zsigmond Rab oroszlán című művének próbafolyamata is, amellyel októberben megnyitjuk a Jókai új Stúdiószínházát. A klasszikus európai drámairodalom pedig mai magyar színházi nyelven szólal meg: Molière Mizantrópja Parti Nagy Lajos átiratában, Kafka Átváltozása Czene-Polgár Donát színpadi adaptációjában, valamint Alfred Jarry Übü királya Bodolay Géza átirata alapján.

Ezek a művek különböző korokból és hagyományokból érkeznek, mégis összeköti őket valami: mindegyiknek a jelen idejében kell megszületnie a színpadon. A Magyar Dráma Napja ezért számunkra egyszerre szól arról, amit örököltünk, és arról, amit ebből ma tovább tudunk gondolni.

A dráma akkor él, amikor újra megszólal a színpadon.