Nem először találkozom ezzel a Michael Cooney-darabbal: a Madách Színházban 1999-ben már bemutattuk egyszer, ám akkor hányatott sors jutott az előadásnak – mondta el kérdésünkre Szerednyey Béla. – Akkor építették át ugyanis a színházat, ezért a bemutató után folyton vándoroltunk vele. Játszottuk a Bábszínházban és a Madách Kamarában, aztán jött egy új művészeti vezetés, és annak ellenére, hogy hatalmas siker volt, levették a műsorról. A darab középpontjában egy biztosítási csalás, pontosabban a munka helyett segélyből való megélés áll, ami ma még sokkal égetőbb és aktuálisabb probléma hazánkban, mint 1999-ben, az első premier idején volt. Ezért gondoltuk úgy Cseke Péterrel, hogy a Nem ér a nevemet Kecskeméten is bemutatjuk.
- Mit lehet tudni a szerzőről?
- Cseke Péterrel már huszonöt éve játsszuk a Páratlan párost a Madáchban, amit Ray Cooney – Michael Cooney apja – írt. Ő a kortárs angol szerzők között a legnagyobb, legismertebb bohózatíró, a műfaj koronázatlan királya. Műveit szerte a világon hatalmas sikerrel játsszák a színházak, emellett számos forgatókönyvet is jegyez. Úgy látszik, az alma nem esett messze a fájától: a fiatalabb Cooney is követte a családi hagyományt, és a jól bevált sémára támaszkodva ő is kitűnő színműveket írt. Ezeknek a vígjátékoknak a közös jellemzője, hogy mindig két főszereplőjük van. Az egyik állandóan bajba kerül, a másik igyekszik segíteni rajta, ám csak még nagyobb galibát okoz. Ez a humor egyik fő forrása. Rengeteg helyzetkomikum és félreértés is van ezekben a bohózatokban, amelyek szintén megnevettetik a közönséget. A Nem ér a nevemben most Cseke Péter alakítja majd Ericet, aki miután munkanélkülivé vált, kitalált lakótársakra hivatkozva segélyekből próbál megélni, ám lelepleződik. Én pedig Lippai Lászlóval kettős szereposztásban Normann-t, az albérlőt játszom. Megjelenik a társadalombiztosítás ellenőre is… A kecskeméti előadás egyes elemeiben a régit idézi majd. Úgy gondolom, itt is nagyon nagy siker lesz, mert ahol eddig bemutattuk ezt az darabot, ott mindig szűnni nem akaró tapssal díjazta a látottakat a közönség.
- Milyen látvány társul majd a nevettető történethez?
- A jelenetek egy jellegzetes, régi angol lakás halljában játszódnak. Rusztikus, sok kővel és fával díszített szobabelsőt képzeltünk el, amely a nézőknek többek között a Minden lében két kanál, vagy az Angyal című televíziós sorozatokból lesz ismerős. A díszleteket egyébként Götz Béla tervezi. A jelmezek pedig Rományi Nóra kreativitását és tehetségét dicsérik, akit én hazánk egyik legígéretesebb jelmeztervezőjének tartok. Ruhái ezúttal is tökéletesen megmutatják a szereplők jellemét. Az olyan bohózatoknál, mint amilyen például a Nem ér a nevem, az írók mindig a társadalom tipikus alakjait sorakoztatják fel. Ilyen például az angol tisztviselő, a „clark” – ez a hivatalnok figura nálunk is megjelenik majd a színpadon. A főnökasszony kosztümjét is nagyon jól eltalálta. Mivel az albérlő a történet szerint éppen beteg, neki kevésbé elegáns öltözet, csak egy pizsama jutott – mondja a rendező.
- Mennyiben más szilveszteri közönség előtt játszani?
- Ilyenkor természetes, hogy sokkal felszabadultabbak a nézők, hiszen eleve azért jönnek a színházba, hogy egy kellemes estét eltöltsenek, és felhőtlen szórakozásban legyen részük. A különleges alkalomra való tekintettel a megszokottól egy kicsivel később, este 8 órakor kezdődik majd az előadás, hogy éjfélhez közelebb érjen véget. Nem maradhat el a pezsgős koccintás sem. Azt javaslom azoknak a nézőinknek, akik velünk búcsúztatják 2009-et, hogy ne vacsorázzanak sokat, mert garantáltan rengeteget fognak nevetni!