Herczeg T. Tamással, a ma bemutatandó előadás rendezőjével Szilágyiné Szabó Ágnes beszélgetett
– Talányos és figyelemfelkeltő címet kapott a darab. Kik az idegenek és kik az ismerősök?
-– A darab címe természetesen a szerzőtől származik, izgalmas, érdekes találkozást vezet elő. Jókai Mór és Munkácsy Mihály nem találkoztak személyesen. A darabban bemutatott találkozás Munkácsy halála után esett meg, Jókai ellátogat a festő párizsi műhelyébe, a világhírű magyarhoz a nagy nemzeti író.
– Jókai és Munkácsy – mindketten Békéscsabához köthető művészek, ugyanakkor az alakjuk a drámában bizonyos fokig elemelt. Hogyan sikerült reális, mégis a darab sajátos hangulatához illeszkedő jellemeket kialakítani? (Gondolom, hogy a szöveg adta magát, de ehhez a rendezői, színészi munka is kellett.)
– A helyzetből adódik. Ha úgy tetszik, ez egy társalgási dráma, ami reális. A darab különös vonása, hogy a nézőnek kell eldöntenie, hogy reálisnak gondolja, vagy úgy véli, hogy Jókai fantáziavilágában játszódik.
– Hogyan választotta ki a színészeket, Czitor Attilát és Gerner Csabát a szerepekre? Milyen karaktervonásokat emelt ki a két művész személyiségéből?
– Seregi Zoltán meghívására érkeztem, vendégrendezőként dolgozom immár harmadik alkalommal. A szereposztást készen kaptam. A díszlettér kortalan, arra törekedtem, hogy a hősök is ilyenek legyenek. Ma divatos a múlt századi szakáll, így nagyon átélhető, mai figurák lettek a főszereplőink. Foglalkozunk a két művész életével, házasságával, akár egy bulvárlap, de betekintést kapunk a művészetfilozófiájukba, vívódásaikba, értékrendjükbe is.
– Egy harmadik, csaknem néma szereplőnk is van, a Cselédlány (Kövesdi Kornélia). Mit szimbolizál az ő jelenléte?
– A Cselédlány egyszer szólal meg. Ő az új kor szelleme a két nagy művész mellett, akik a saját korukban vívódtak, mert a világ meghaladta őket, más stílusba lépett.
– Milyen rendezői kihívásokkal szembesült az alkotómunka során?
– A legnagyobb kihívás az volt, hogyan tudjuk feszültté tenni a szituációkat, hogy rólunk szóljon az előadás. Létezik-e genius loci? Miért megyünk el emlékházakba, múzeumba? Vagy ha úgy tetszik: hogyan tudunk a halottainkkal megismerkedni, létezni.
– Milyen rendezői eszközökkel sikerült megteremteni az álomszerű, szürrealista világot a színpadon?
– Az előadás a ma nagyon divatos, fekete-fehér monokróm színvilágban zajlik, igen megnyerő, szerethető vizuális eszközökkel dolgozunk.
– Mit szeretne, hogy a közönség elvigyen magával a színházból a darab után? Milyen üzenetet szeretne közvetíteni?
– Szembehelyezkedve a realista színházzal, nem egyértelmű, milyen kimenete legyen. Mindenki a saját életéből, kulturális kondiciójából értelmezze – de ne a színpadon, hanem a nézőben!
Szilágyiné Szabó Ágnes
Az Új kortárs magyar dráma színpadi ősbemutatója Békéscsabán megrendezésének támogatása szakmai program megvalósítását 2024. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
