Kiss Viktória még csak másodéves a Színitanházban, de már most főszerepet játszik Molnár Ferenc Liliom című előadásában. A címszereplő szerelmét, Julit formáló színészhallgatóval beszélgettünk a szakmáról, első főszerepéről és további terveiről.
- Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a színészettel szeretnél foglalkozni?
- Óvodás korom óta éneklek, több versenyen is résztvettem, és számos alkalommal értem el helyezéseket is. 2018-ban például a Golden Voice Hungary országos énekversenyen Grand Prix díjat kaptam. Tehát az énekkel kezdődött minden. A meghatározó pillanat 2016-ban jött el, amikor a Cervinus Teátrum hirdetett egy castingot a Valahol Európában szereplőire. Elmentem a meghallgatásra és bejutottam a húsz kiválasztott gyerek közé, és én játszottam a balerinát. Igazából ekkor kerültem olyan kapcsolatba a színházzal, ami megalapozta a további jövőmet, ekkor döntöttem el, hogy a színészettel szeretnék foglalkozni. Elvarázsolt a próbák menete és az, amikor utána elkezdtük minden este játszani a darabot. Ott teljesen beleszerettem a színház világába. Ezután újabb lehetőséget kaptam a Cervinus Teátrumtól az Ármány és szerelem című darabban.
- Milyen érzés, hogy másodéves színészhallgatóként a Liliomban főszerepet kaptál, mit jelent ez számodra?
-
Először az angyalok és körhintáslányok közé válogattak be, már annak is nagyon örültem, de Juli szerepe igazi meglepetésként ért, óriási lehetőség, percekig megszólalni se tudtam örömömben, amikor megkaptam. Eddig szöveges szereppel még nem léptem színpadra, főleg nem főszerepben. Kihívás volt, hogy hogyan beszéljek a nagyszínpadon úgy, hogy azt mindenki hallja a nézőtéren, és voltak bennem kételyek, hogy felérek-e majd a színészekhez, mint másodéves hallgató. Hatalmas boldogság, de némi izgalom is átjárt a szereppel kapcsolatban.
- Milyen érzés a nagyszínpadon játszani?
- Most már nagyon jól érzem magam a színpadon, eleinte még gátlások és görcsök voltak bennem, és nehéz volt ezekkel az érzésekkel együtt a színpadon lenni. A próbafolyamattal azonban egyre jobban feloldódtak bennem a gátak, és kezdtem magam otthonosan érezni a színpadon, a díszlet között. Az áttörést az hozta meg, amikor megkaptuk a jelmezt, onnantól éreztem, hogy sínen vagyok, és azt hozom, amit kell, eggyé váltam a szereppel.
- Milyen visszajelzéseket kapsz a kollégáktól, a közönségtől?
- Rengeteg kolléga segített szakmailag abban, hogy azt a teljesítményt nyújtsam az előadás alatt, amit elvárnak tőlem. A színészek felkaroltak és tanácsokkal bombáztak. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Számos pozitív visszajelzést kaptam a színházból, a nézőktől, hogy tetszett az embereknek az, amit csináltam, és ennek nagyon-nagyon örültem. Még csak másodéves vagyok, gyakorlatilag egy évet jártam iskolába, hiszen egyből a második évem elején kapcsolódtam be a darabba. Még mindig rengeteg dolgot kell megtanulnom a szakmáról, de örülök annak, hogy az embereknek már most ennyire tetszik az, amit csinálok.
- Mit éreztél a Liliom premiere után?
- Motivációt és eufóriát, mert teljesen más volt a közönségnek játszani, mint amikor még csak a próbák mentek. A nézőktől egyből érkezett a visszacsatolás, és ez teljesen új élmény volt számomra a próbákhoz képest. Azt éreztem, hogy beérett a munkám gyümölcse, és talán megtérült a bizalom, amit Köllő Miklós rendező megelőlegezett nekem.
- Milyen terveid vannak a jövőt illetően?
- Remélem, hogy lesz még lehetőségem idén színpadra állni. Előre még nem tudok túl sok mindent, annyi már biztos, hogy a My Fair Lady-be bekerültem, az lesz most a következő feladat. De reménykedem, hogy lesz még alkalmam ebben az évadban színpadra állni. Emellett folyamatosan képzem magam, a Színművészeti Egyetem is tervben van, de úgy gondolom, fiatal vagyok, és lesz még erre időm a későbbiekben.
Szabó Rita
Fotó: Rácz Attila
Nyári Attila/ A-TEAM
