Különleges vendégeket fogadott a Fővárosi Nagycirkusz. A békéscsabai Vakok és Gyengénlátók Egyesületéből harminc-ketten látogatottak el erre a sajátos körutazásra. Ismerkedni artistával, a zsonglőr által használt eszközökkel, megsimogatni a papagáj fején a tollakat. És előadást „nézni”.
„A nem, vagy csak gyengén látók számára mennyire élvezhető egy olyan produkció, amely szinte kizárólag a látványra épít, amelyben – a színházzal ellentétben – nincsenek dialógusok, amelyek segítik láttatni mindazt, ami a színpadon történik?” – lényegében ez a kérdés foglalkoztatta a legjobban az egyesület elnökét Ádász Istvánt és Fekete Pétert a cirkusz igazgatóját, aki nem először fogadott fogyatékkal élőket a manézs szélén. A Kultúra Napján a Vakrepülés nevű színjátszó egyesület tagjai voltak az elsők, akik láthatták az első narrált cirkuszi előadást. Amikor már a vendégek megismerkedtek a zsonglőr cilindereivel, találkozhattak az előadás népszerű papagájával, megtapasztalhatták milyen is az ugródeszka, maguk is átélhették a Vízi cirkusz – Atlantisz gyermekei című előadás valamennyi csodáját. A semmiből felbukkanó tehetségek sztárrá válása, a körbe-körbe szaladó kutyusok hátrafelé simuló fehér szőre, a kínai rúdon dolgozó és a tűzzel-vízzel szemben győzedelmeskedő félmeztelen gladiátor, a tengerek viharait kiálló, trapézon dolgozó szerelmes pár és a másodpercenként ruhát cserélő, kecsesen mozgó artistalány mind-mind megelevenedtek a természet sötétjében. A narrált előadásnak köszönhetően Ádász István és társai ugyanúgy mosolyogtak, tapsoltak, mint az őket körbevevő, mindent látó közönség.
„A művészek és eszközeik bemutatása nagyon sokat segít abban, hogy a vakok és gyengén látók lelki szemeikkel könnyebben el tudják képzelni, hogy mi történik a porondon.” – ezt már a békéscsabai színésznő, Tarsoly Kriszta – az cirkuszi előadásban vendégként fellépő tündér-bohóclány – mondja, aki tíz éve ismerkedett meg Ádász Istvánnal és társaival. Sokat tesz értük, segíti életüket, nemcsak színházjegyet intéz, hanem a békéscsabai színházat felkereső vakoknak, gyengén látóknak közvetíti is az előadást. A sokoldalú művésznő a fogyatékkal élőkkel végzett segítő munkában a humort tartja az egyik legfontosabb kelléknek. „A látás-, hallás nélküliséget azok tartják hiányosságnak, akik nem ezek között élnek minden nap, a sérült embereknek az élethez való pozitív hozzáállása és vicces helyzetmegoldása mai napig lenyűgöz.” – teszi hozzá.
A fogyatékkal élő, távolról érkezett vendégeknek a „Vízi cirkusz – Atlantisz Gyermekei” előadás most Fekete Péternek köszönhetően vált láthatóvá.
„Meglátjátok, ha ezek az apró sikerek – amelyek a cirkusz falai között születnek -, kellő visszhangra lelnek, akkor a fogyatékkal élők számára a társadalom más, eddig elzárt szegletei is megnyílhatnak.” – mondja a program végén a vendégektől búcsúzó igazgató, aki szerint egy nemzeti intézmény számára nagyon fontos a társadalmi felelősség vállalás, amihez az is hozzátartozik, hogy olyan társadalmi csoportok számára is elérhetővé kell tenni a cirkusz kínálta szórakozási lehetőségeket, amelyek eddig nem szolgáltak elsődleges célközönségként.
