A drámát koprodukcióban dolgozza fel a Békéscsabai Jókai Színház és a Gyulai Várszínház
Kós Károly regényét Zalán Tibor drámaíró, dramaturg feldolgozásában állítja színpadra a Békéscsabai Jókai Színház és a Gyulai Várszínház közösen. Az István, az országépítő színmű bemutatója a gyulai vár színpadán lesz július 23-án, a békéscsabai kőszínházban januártól játsszák.
Egy koprodukció, két direktor
Seregi Zoltán, a békéscsabai teátrum igazgatója a szerdai olvasópróbán elmondta, régóta tervezik a Gyulai Várszínházzal a közös produkciót. Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója hozzátette, a fürdővárosi teátrumban mindig is fontosak voltak a történelmi tematikájú darabok, ahogyan kortárs szerzők műveinek ősbemutatói is. Ez az előadás ötvözi mindezt, hiszen ugyan 25 éve Székelyudvarhelyen bemutatták már, a mostani magyarországi ősbemutatónak tekinthető – fogalmazott.
Zalán Tibor dramaturg kifejtette, nem az államalapító „mázzal leöntött” Szent István érdekelte leginkább, hanem a hús-vér ember, aki küzd önmagával és a családjával, akinek dilemmái vannak, akinek feleségül kell vennie valakit, miközben másba szerelmes. „Akinek meg kell tennie az országért azt, amit emberként nem tenne meg; és megtenni emberként azt, amire az országért nem képes” – húzta alá.
Zalán Tibor
Hozzátette, huszonöt éve egy nap alatt írta meg a regény alapján a drámát, akkor kitalált egy keretjátékot, miszerint egy festőtől egy újgazdag ember megrendel egy történelmi képsorozatot. „Bár a világ nem változott alapvetően, a gazdag emberek ízlése ma sem jó, és ma sem támogatják a kultúrát, a technikai eszközök, amelyekkel negyed évszázada érzékeltettem az akkor még furcsának számító újgazdagságot, mint például a CD-lejátszó, mára idejétmúlttá váltak, ezt kellett átírni” – fejtette ki az MTI-nek Zalán Tibor.
A darabot rendező Pataki András szerint „hajlamosak vagyunk Istvánt szoborszerűen ábrázolni”, pedig a fő kérdés az, hogy milyen a viszonyunk „az István által ránk hagyományozott kultúrához”, hogy használjuk azt ki, nem fordulunk-e időnként abszurditásba – közölte. A másik fontos kérdés szerinte a festő és a megrendelő viszonya, a keretjátéknak is kell ívet adni, az ő magatartásukban is változásnak kell beállnia a darab végére – fejtette ki.
Pataki András rendező
A színműben a festő megfesti a kért képsorozatot, a történelmi jelenetek egy-egy megfestett, vagy munka alatt lévő képek megelevenedéséből, „tablószerűen” jönnek létre – magyarázta.
Pataki András elmondta, nem pillanathoz kötött kritikai üzeneteket, napi szintű gegeket szeretne megfogalmazni, hanem a kortól független gyarlóság, szervilitás, emberi hiányosságok kritikáját szeretné bemutatni.
A díszletről szólva elmondta, egy „tervrajzszerű” fémvázas szerkezetben gondolkodik, amely „mintha egy tussal rajzolt épületváz lenne”, mindent átláthatóvá tesz. Emellé sok fényjátékot szeretne alkalmazni.
Vesztergombi Anikó jelmeztervező kifejtette, a keretjáték szereplői mai ruhát viselnek, a történelmi játékrészben a keleti szereplők kicsit díszesebb, ikonszerű ruhákat kapnak, a magyarok öltözete viszont időben kicsit korábbra, a pogány időkbe nyúlik vissza.
Jelmeztervek
A darabhoz Varga Gábor zongoraművész szerzett zenét, amely – a rendező szavai szerint – a múltba való nyitást és az onnan való visszatérést segítő improvizatív mai zene lesz.
A főbb szerepeket Tege Antal, Horányi László, Czitor Attila, Papp Barbara, Kiss Viktória, Bartus Gyula, Tarsoly Krisztina, Oláh Tánia és Szász Borisz játssza.
Fotó: Petri Lackás /jokaiszinhaz.hu
