Életünk egyik nagy adománya az a megfoghatatlan, különleges állapot, amit úgy nevezünk, hogy szerelem. Nem tudjuk, valójában melyik az a pillanat, mi a kiváltó ok, amitől megváltozik az egész lényünk, amitől érzelmileg és tetteinkben olykor a végsőkig is el tudunk menni. Örkény István hamisítatlanul tár elénk egy mindent elsöprő szerelmet. Különlegessége, hogy átélése idősebb korban történik meg.
Ez adja azt a kettősséget, ami oly jellemző Örkényre. Ő írja Orbánné figurájáról, hogy lompos és nagyszájú, ugyanakkor egy görög tragika fennkölt küzdelmét is megéli. Ez a szélsőség jellemző egész életére. A testvérkapcsolatban, amely mindkét fél számára nagyon fontos, van két pont, ahol nem találkoznak össze. Az egyik az édesapa-kép, a másik Orbánné szerelmi viszonya. A nővér, Giza bölcs és megbocsátó, szöges ellentéte Orbánné szélsőségekkel teli lényének. A végén mégse tudjuk eldönteni, kinek az életét szeretnénk megélni. Azt hiszem, arra kell törekednünk, hogy ne a másikét, hanem a sajátunkat éljük meg úgy, ahogy azt megkaptuk.
