Csendesedik a járvány, enyhülnek a korlátozások, talán hamarosan elkezdődhetnek országszerte kisebb létszámú közönség előtt a nyári játékok, és szeptember elejétől a színházi évad is. Fehér Tímeával, a Békéscsabai Jókai Színház művészével a kényszerpihenő tapasztalatairól, az online és az élő színház közötti különbségről és az újrakezdésről beszélgettünk.
- Két és fél hónap telt el a járvány okozta veszélyhelyzetben, az utóbbi hetekben már enyhítettek a korlátozásokon. Hogyan élted át ezt az időszakot?
- Március 11-én derült ki, hogy nem játszhatunk, majd pár nap múlva már próbálni sem lehetett… Mindenki maradjon otthon! Számomra először teljesen hihetetlen volt ez a helyzet, elkeserítő és nyomasztó is egyben. Nehéz volt tudomásul venni, hogy egy bemutató előtt pár nappal megáll az élet. Krúdy A vörös postakocsi című színjátékát mutattuk volna be két nap múlva. S akkor nem mutathatod meg, min dolgoztál másfél hónapig! Tudod, úgy beléd szorul ilyenkor minden… Ráadásul mindenhonnan csak a rossz hírek jöttek, teljes bizonytalanság és kilátástalanság lett úrrá rajtam. S a rengeteg kérdés! Meddig fog tartani? Mikor találkozhatok újra az anyukámmal? Merjek-e akár csak bevásárolni is menni? Mikor találkozhatunk újra a barátokkal, kollégákkal? Mintha egy amerikai katasztrófafilmben lettem volna. Aztán szépen, lassan csitult a pánik, kezdtük megszokni a helyzetet.
- Ami mindenkinek új volt, a kérdés pedig az, hogy milyen feladatokat, elfoglaltságot sikerül találni.
- Én igyekeztem hasznosan tölteni az időt, szigorú napirend szerint, ugyanúgy, mint amikor még rendben volt minden. Időben kelni, elvégezni magad körül a napi rutint, mozogni, és persze jelen maradni a közönség számára is, legalább az online térben. Amikor tapasztaltam, hogy tulajdonképpen sok minden működik itthonról is, kicsit könnyebb lett. De nem jó! Csak könnyebb!
- Mert az online sok mindenre jó, de nem pótolja a személyes jelenlétet, igaz?
- Hát persze! A színpadot, a közönséget, a kollégákkal való érintkezést és közös munkát nem helyettesíti, nem pótolja a skype, az itthon felvett videó! Nem pótolják a telefonbeszélgetések sem. Az élő előadásokat nem pótolják az online közvetítések.
- Azért a világméretű leállásnak, a színházi kényszerszünetnek volt némi előnye is.
- Valóban, ezt is el kell ismerni. Amikor megállt az élet az egész világon, a kényszerpihenő nemcsak a bolygónak tett jót – hiszen megtisztult a levegő, tisztultak a tengerek, és még talán az ózonlyuk is szűkebb lett, legalábbis lehetett erről olvasni -, hanem az embereknek is. Annyit zajongunk, idegeskedünk és folyamatosan időhiányban szenvedünk, rohanunk a munkába, a munkából, a munka után, csak éppen magunkkal lenni nincs időnk! Mennyi dolgot halogatunk, mondván: majd, ha lesz időm! Hát, most tessék! Lett időnk! Le lehet lassulni, el lehet csendesedni, ki lehet próbálni azt a receptet, el lehet olvasni azt a könyvet, rendbe lehet végre tenni az udvart, a lakást.
- Az ilyen nagy dolgok arra is alkalmasak, hogy az ember átgondolja az életét, értékrendjét, még mielőtt visszatér az élet a régi kerékvágásba.
- Végig lehet és végig is kell gondolni, hogy mit akarunk kezdeni az életünkkel, hogy jó felé megyünk-e. És ezalatt mindent értek. Ha igen a válasz, ebben megerősödve lehet majd tovább menni. Akinek nemleges válasz jön ki a számvetésből, az talán meghallja magában, hogy mi is tenné igazán boldoggá. Igen, ha tanulunk belőle, akár még hasznos is lehet ez a néhány hónap. S ha majd vége ennek az egésznek, nagyon jó lesz újra együtt lenni, találkozni a barátokkal, kollégákkal, próbálni, játszani. Wass Albert Tizenhárom almafájának ősbemutatójára készülünk, egyelőre otthon. Amint feloldják a tilalmat, próbálhatunk színpadon, és reméljük, utána hamarosan jöhet a közönség is. Én már nagyon várom.
Niedzielsky Katalin
Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM
