Rendezői vizsgaelőadásaként állította színpadra Katkó Ferenc a Koldusopera című zenés játékot, mely a Kurt Weill – Bertolt Brecht szerzőpáros legismertebb és legnépszerűbb műve: egyszerre opera, musical és operett, valamint mindezek paródiája. A díszbemutatóra október 18-án kerül sor. A darab kapcsán beszélgettünk a rendezővel.
Ez egy klasszikus darab, mi adja a mai aktualitását?
A klasszikus mindig aktuális. A társadalmi rétegek működését mutatja be. Sokszor nem az a bűnöző, akiről gondolnád, a fehér-kesztyűs bűnözés sok szálat mozgat. Ezt a rendszert akartam Peachum koldushálózatán keresztül szemléltetni, vagy beállsz a sorba és visszaosztasz bizonyos százalékot, vagy munkanélküli leszel. Bicska Maxi bandájában szándékos, hogy négy idősebb és két fiatalabb színész játssza a bandatagokat. Az idősebbek már kevésbé vállalják a konfliktusokat, nem úgy a fiatalok. Bőven vannak áthallások a mai világra az egész darabban.
Ez a darab a vizsgarendezése a Kijevi Színművészeti Egyetem rendező szakán. Mivel teszi le a névjegyét, milyen rendező Katkó Ferenc?
Ami kialakulhat védjegyemnek, az a sok zene és a sok mozgás. Nagyon szeretem a képeket és a hangulatokat a színpadon. A tömegnek az erejét, ahogy hatni tud az emberekre, ezeket próbálom belecsempészni mindenbe. Rendkívül fontos számomra a ritmus, de nem csak a zenei, hanem a beszéd ritmusa. A sok zene akkor tud megélni, ha van például egy hatásos csend és ez fordítva is igaz.
A Koldusopera kapcsán mire a legbüszkébb?
Arra, hogy elkészült! Nekem iszonyatosan nagy élmény volt és dupla stressz, mert én is játszom a darabban, Tigris Brown szerepét. Nehéz volt elengedni a rendezést és a szerepemre koncentrálni.
Ragány Misa
