Utolsó nagyszínpadi bemutatónkról Szilágyiné Szabó Ágnes írt tudósítást
A Békéscsabai Jókai Színház 2024/2025-ös évadának záró nagyszínpadi bemutatója a Fatia Negra, amely Jókai Mór Szegény gazdagok című regénye alapján készült, s egyúttal tiszteleg színházunk névadója születésének 200. évfordulóján.
A Szegény gazdagok Jókai hosszú romantikus korszakának terméke: úgy tűnik, a szerző jobban élvezte a kalandok bonyolítását, mint a szereplők árnyalt jellemzését. Furcsa keretet adott neki: a folyóiratban közölt folytatások mellett megírta, hogy egy ismert vidéki úr pisztollyal kényszerítette arra, hogy a történetet időnap előtt befejezze – ez mintegy reklámul is szolgált Jókainak, hogy a később kiadott könyvet minél többen elolvassák. A regényben nincs kimondva a nyilvánvaló tény, hogy a mindig elegáns, gálánsan viselkedő Hátszegi Lénárd és a gátlástalan Fatia Negra egy és ugyanaz; egyetlen ember, a felesége tudhat erről, aki e tudás alatt össze is roppan. A kettős férfi-főszerepben Szomor György alakít emlékezeteset, de Henriette szerepében remekül játszik az évad elején, a Kígyómarásban feltűnt Sziveri Emese másodéves színészhallgató is, akiről az is kiderült most, hogy kiváló énekhangja van.
A társaság gyűrűjében Hátszegi báró és bájos felesége (Szomor György és Sziveri Emese sz. h.)
A darab igazi romantikus kalandként idézi meg a 19. század világát: Kiss Kata gyönyörű, korban tartott jelmezei és a monumentális díszlet karakteres hátteret adnak az előadásnak. Katkó Ferenc rendező koncepciója friss és lendületes: a musicalben a megszokottnál kevesebb prózát hallhatunk, a történet főbb jeleneteit inkább ének és a Viharsarok Táncszínház életteli és lendületes betéteinek segítségével bontják ki a szereplők, így még intenzívebben érvényesül a mű hangulata és drámaisága. Miklós Tibor szövegkönyve és Kocsák Tibor zenéje hatásosan támogatja az érzelmi és cselekménybeli csúcspontokat. A főszereplő Szomor György kettős szerepben tűnik fel, ami nemcsak színészi kihívás, hanem izgalmas kontrasztokat is teremt. Színpadi jelenléte és a nehéz, ugyanakkor szépen megírt dalok hiteles tolmácsolása mélyebb rétegeket nyit meg a karakterek között. Csonka Dóra mint Anicza a szerelem, a csalódás és a bosszú hármasát átélhetően közvetíti a közönség felé. Külön kiemelendő a Viharsarok Táncszínház közreműködése, amely nemcsak látványban, de energiában hozzájárul az előadás dinamikájához.
Stílusában a Fatia Negra musical a klasszikus történetmesélést ötvözi a modern színpadi megközelítéssel. Jelen rendezés erőssége az, hogy kissé áthelyezi a regény sarokpontjait, miközben hű marad Jókai és kora szellemiségéhez. Katkó Ferenc visszafogott, mégis kifejező színpadképei és a jelenetekre koncentráló koreográfiák nem terelik el a figyelmet a történet fő vonaláról: a diszfunkcionális, csak az anyagiakra koncentráló kibocsájtó családból kiszakadó, öngyilkosságba menekülő Henriette egy újabb álságos és mérgező viszonyba, a Hátszegi báróval kötött házasságba menekül, amelyben szintén meghasonlik, és számára a történet nem is tartogat megváltást. Úgy tűnik, a báróval kapcsolatba kerülők mind rosszul járnak, de Anicza (Csonka Dóra) és Marióra (Kiss Viktória) legalább felveszik vele a harcot, és önazonosságuk megmarad.
Két nő a Fatia Negra ellen – Marióra és Anicza (Kiss Viktória és Csonka Dóra)
Zeneileg Kocsák Tibor munkája igényes és érzelemdús – a dallamok jól támogatják a karakterek belső világát, különösen a főszereplők lírai, ugyanakkor technikailag nehéz szólóiban. Talán az előadás csúcspontja az a tercett, amelyben a szerelme árulását éppen felfedező Anicza, Fatia Negra és Marióra triója hallható, a kis kunyhó színpadképe is különleges. A Fatia Negra látványos, érzelemgazdag előadás, amely tisztelettel bánik az irodalmi alapanyaggal, és modern színházi eszközökkel teszi azt újraélhetővé korunk közönsége számára.
Fotók: A-Team
