A Békéscsabai Jókai Színházban Tege Antal rendezte meg Mikszáth Nosztyját. A rendező biztos kézzel nyúl a magyar klasszikusokhoz, a három évvel ezelőtti, újrafogalmazott és pazar Énekes madár, a két éve bemutatott, kiváló Tóték-rendezése után tavaly Móricz Szerelem-ciklusát vitte színre, ebben az évben pedig még visszább lépett az időben, Mikszáth Kálmánig
Manapság nem sok elvakult Mikszáth rajongó hág egymás sarkára a jegypénztárak előtt, különösen a szerző regényei fakultak meg, ezért „nagyot kellett dobni” ahhoz, hogy a nézők megrohamozzák a színházat. Tege Antalnak azonban volt egy kincset érő ötlete, amelyet Czene-Polgár Donát dramaturg dolgozott ki.
Nem úgy ismerjük Tege Antalt, mint aki a kosztümös drámát akarna játszatni, zsaketteket és lornyonokat akarna satírozgatni elsárgult kartonpapírokon, inkább azokra a problémákra irányítja a figyelmünket, amelyek most is foglalkoztatnak bennünket. A kilencvenes évekbe helyezte át a cselekményt – sikerült megőriznie a mű esszenciáját, miközben modernizálta a tartalmát. Finom stílusérzékre vall, hogy megállt a rendszerváltás koránál – akik megnézik az előadást, a könnyed hangnem ellenére megértik annak mély és elkötelezett üzenetét.
Bokáig a pénzben – Czitor Attila, az előadás rendezője, Tege Antal Mikszáth Kálmán szerepében, Kovács Edit Jászai Mari-díjas
De mi is lett Nosztyékból és az Amerikából hazatért Tóthékból? Mikszáth dzsentrijeinek helyét törtető vállalkozók, kárpótlásijegy-üzérek és politikusok foglalják el, szó szerint öntik a pénzt a kaszinóba, a gyanús üzleteikbe. A rendszerváltás időszakát éljük, „van Coca-Cola, farmer, és most már más is lophat, mint az állam.” Egy nyugodt kisváros zavaros vizeiben halásznak a helyi érdekű cápák, a volt belügyes Noszty Pál (Bartus Gyula Jászai Mari-díjas Érdemes Művész), a valóságos maffiát működtető Kéti (Katkó Ferenc) a pénzt ügyesen osztó Palojtay (Csomós Lajos Jászai Mari-díjas) és természetesen a feleségek meg a sameszek uralják a vidéki várost. A két Noszty már kissé kellemetlen nekik, az öreg ügynökmúltja és a fiú gátlástalansága kínossá teszik a társaságukat. Mivel „embert kéne csinálni a gyerekből”, a nagyok még egy utolsó mentőkötelet dobnak nekik a helyi cukorgyár megszerzésével, de látszik, hogy fogytán van a türelmük.
Noszty Pál és Kéti – Bartus Gyula Jászai Mari-díjas Érdemes Művész és Katkó Ferenc
Kéti egyeduralkodó a városban, „játssza a tulkot”, de nagyon is eltökélt, jól látja saját szerepét, és az is sokat sejtető, a bárányán lévő kötél hova kerül, ha a sok millióval tartozó Feri nem jár sikerrel, azaz tulajdonképpen megvezeti őt. Kétihez képest kis játékos a Noszty fiú: „Feri nem szereti a kulimunkát meg a munkát úgy általában” – mondja róla az egyik szereplő. A fiú szerencsejáték-függő, állandó anyagi gondjait már nem tudja takargatni a család, így csalit vetnek a frissen hazalátogató hókifligyáros Tóth Mihály és családja elé: a rég államosított, most privatizált csemegebolttal akar hatni rájuk az öreg Noszty, s cserébe Tóth Marit (Kiss Viktória) kéri. A fia sem tétlenkedik: egy balatoni diszkóban szeretné felszedni a még plüssmackóval alvó, de már nem egészen naiv lányt. Feri veszélyes a maga csúszómászó módján, talán vonzódik is kicsit Marihoz, és remekül tervez. Czitor Attila Noszty Feri szerepében a legapróbb részletekig, az utolsó mozdulatig hiteles.
A tapasztalt vadászok majdnem célhoz érnek, ám (anélkül, hogy a történetet elmesélnénk) Noszty Ferivel végez egy időzített bomba, Mari pedig egy maléves táskával kisétál az életünkből.
Palojtayék Dallast néznek
Az előadás túlmegy az egyszerű történetmesélésen, olyan kontextusba helyezi a két család történetét, amelyet nagyon is el tud képzelni a néző. A cselekményt revüszerű közjátékok tagolják, a Vacsi Dávid tervezte színpadkép újabb és újabb arcát mutatja, de sosem olyan tolakodó, hogy ne a játszókra figyelnénk, Kiss Kata jelmezei – koptatott farmerek, hülye baseball-sapkák, eltúlzott válltömések és suhogós melegítők, no meg persze az újgazdag ruhák) nagyon is jól jellemzik a szereplőket. A harsány jelenetek között vannak rövid, megható, lírai részek is, amelyeken megpihenhet a szemünk: a két fiatal összeborulása, vagy Mari és Rozi (Papp Barbara) álmodozó jelenete, és nevethetünk is. Érdekes, ellenpontozó rendezést láthatunk: a háttérben lévő események mintegy aláfestik az előszínpadon történteket. A Dallasra csodálkozó születésnapi vendégek épp akkor hördülnek föl, amikor a párocska valami érzékeny területre ér, a petárdázó kismagyar társaság szintén aláfesti, aláhúzza az előttünk történteket. Ezek néha brechti módon elidegenítik a nézőt, de ez jóféle elidegenedés: egészséges távolságtartásra int.
Hogy elővesszük-e újra a Mikszáth-regényeket? Azt nem hiszem. De hogy megnézzük még egy párszor a Noszty fiút, abban biztos vagyok.
Szilágyiné Szabó Ágnes
A kiemelt képen Cztior Attila Noszty Feri szerepében
Fotó: Nyári Attila / A-Team
