A varrodában már sorakoznak a gyönyörű ruhák, Wass Albert Tizenhárom almafájának és A Megfeszített című rockoperának korát, hangulatát idézik a jelmezek, életre kel a múlt. A Békéscsabai Jókai Színházban nemcsak a művészek, hanem a kulisszák mögött dolgozók is már alig várják, hogy újra színpadon legyenek, folytathassák a próbákat, az előadásokat.
Petrovszki Árpád szabótárvezető irányításával hosszú hetek óta négyen varrják a jelmezeket. A tervezéstől a kivitelezésig egész csapat dolgozik együtt, igazi alkotómunka gyümölcse kerül végül a közönség elé. A Tizenhárom almafa jelmeztervezőjével, Nagy Viktóriával most működnek először együtt, és mivel a színház speciális öltözetet diktál, a tervező és a rendező elvárásaira kell hagyatkozni, azoknak megfelelően kell a ruhákat elkészíteni.
- Megpróbálunk korhű, autentikus jelmezeket készíteni – magyarázta Petrovszki Árpád. – A történet a második világháború alatt, illetve utána játszódik, meg kell tartanunk a korabeli szokásokat. Erdélyi magyar, román és német figurák szerepelnek a darabban, sokféle nemzetiség, érzékeltetni kell már a ruhákon is, ki magyar, román, német. Ráadásul köztük katonák is vannak, pontosan kell tudni, az uniformisok hogyan néztek ki akkor, nehogy a néző most kinevessen bennünket.
Arra a kérdésre, hogy mikor van teljesen készen például a Pakulár subája vagy Rozál vörös ruhája, Petrovszki Árpád a következőt válaszolta:
- Készen csak akkor van a jelmez, amikor már felgördül a függöny, mert addig, egészen az utolsó percig mindig lehet valamit javítani, szépíteni, jobbat csinálni, a ruha mindig lehet még tökéletesebb.
A jelmezek „meg lesznek patinázva”, azaz öregítve, mintha a régmúltból lépnének elő – derült ki a beavatásból. Ez a művelet Ozsváth Ildikó Magyar Teátrum-díjas patinázó veszprémi műhelyében zajlik. De mi az a patinázás?
- Ahhoz, hogy az anyagok réginek látszódjanak, jól meg kell azokat munkálni. A patinázáshoz használnak festéket, ragasztót, reszelőt, amikkel koptatják, gyűrik az anyagokat, hogy látványra, fogásra avittá tegyék.
A Wass Albert-bemutató különlegessége még az is, hogy a két főszereplőn, Mózsin és Rozálon kívül – akik nagyjából ugyanazt a ruhát viselik -, mindenki három-négy szerepet játszik, fellépnek még színiiskolások, tehát minimum ötven jelmezt gyártanak a varrodában.
A Megfeszített című rockoperának az apostolokkal, táncosokkal együtt még több a szereplője, ez a bemutató is bőven ad munkát a varrodának, nyolcvan jelmez készül. Mint megtudtam, lenhatású, természetes, naturális anyagokat használnak, vásznat, szövetet, de a fazonban keveredik az autentikus és a modernebb stílus. Vesztergombi Anikó a klasszikus anyagokat a modernebb fazonokkal ötvözi. A jelmeztervezővel évtizedek óta dolgozik együtt Petrovszki Árpád, jól ismerik egymás munkamódszerét, sok mindent telefonon és e-mailben is tudnak egyeztetni, elég a végén a részleteket véglegesíteni, a színészekkel konzultálni. „A nagy tervezők kitartanak eredeti álláspontjuk mellett, igyekeznek a rendezői elvárásoknak eleget tenni, saját elképzeléseiknek megfelelni.” Izgalmas feladat lehet a hídszerep a tervező és a varroda között, emellett Petrovszki Árpád az anyagokat beszerzi, szab, varr, a kivitelezésben részt vesz, próbál, mindig talál munkát, „mint a jó gazda a ház körül”. Mindezt harminc éve végzi a színházban a Magyar Teátrum-díjas szabótérvezető, előtte jó tapasztalat volt számára a ruhagyári munka.
Vajon létezik-e kedvenc korszak, stílus, amit legszívesebben valósít meg, amit legjobban szeret varrni?
- Tudod, mi a jó ebben a munkában? Pontosan az, hogy egyszer ilyen, egyszer olyan. A ruhagyárban ott volt a több száz, esetleg több ezer tételes széria, itt minden produkció más és más, egy darabhoz kell 50, 60, legfeljebb 100 ruha. De utána jön egy teljesen más produkció, mese után rockopera, dráma után vígjáték, stúdiódarab után zenés produkció. Így soha nem válik unalmassá, ettől jó, érdekes, változatos a színházi munka!
A kulisszák mögött, a varrodában nem állt meg az élet a veszélyhelyzet idején sem, először maszkokat gyártottak, azután hozzáfogtak az új bemutatók jelmezeihez. Minél gazdagabb a kollekció a fogasokon, annál jobban várják a zöld jelzést – ahogyan az egész társulat és a közönség is.
Niedzielsky Katalin
Fotó: Bencsik Ádám/ A-TEAM
