A karantén idején gyártotta a hangoskönyveket, a házivideókat és nagyon örült, amikor bő két hónap múltán enyhítették a korlátozásokat, kezdett normalizálódni az élet. Ahogyan minden színész, Veselényi Orsolya is alig várja már, hogy újra próbálhasson és játszhasson, július közepén pedig párjával végre megtarthassák az esküvőjüket.
Nagyon elszomorította a Békéscsabai Jókai Színház mindig mosolygós, életvidám művészét a kormányrendelet március közepén, az előadások, a próbák felfüggesztése. Úgy fogalmazott: hirtelen tört ránk a kilátástalanság, és a bizonytalanság volt a legrosszabb, nem a vírus. Érthető a megállapítás, hiszen nemcsak színpadi szerepre, premierre készült, hanem lagzira is, és ilyen nagy dolognál mégiscsak tudni kellene, hogy mire számítson az ember. Ráadásul a családja, a szülei és két testvére Debrecen mellett, Mikepércsen él, sokáig őket sem lehetett látogatni. Amint később oldották a korlátozásokat, hazautazott, hogy otthon segítsen 6. osztályos öccsének a távoktatásban, vigyázzon kétéves keresztfiára, felváltva a nagymamát, amíg a szülők dolgoznak.
- Sok izgalom, kezdeti pánik után végül happy end lett. Azt hittük, nem lesz esküvő, és először mindent lemondtunk, aztán új intézkedés jött, hogy 200 főig mégis engedélyezik a rendezvényeket. A következő hetek megint a szervezés jegyében teltek. A 150 fős lagzit rendesen elő kell készíteni, nagy a család, főleg az én részemről, és sok a barátunk. De most már mindenki boldog, hogy mégis megtarthatjuk az esküvőt, amit már régen terveztünk.
Enyhül a járvány, úgy tűnik, túl vagyunk a nehezén, jóra fordultak a dolgok, így talán könnyebb a visszatekintés. Amikor azt kérdeztem a fiatal színésznőtől, milyen gondolatokat ébresztett a vírus okozta veszélyhelyzet, szép példával válaszolt.
- A párom nagymamáját szeretném idézni, aki 84 éves, azt mondta, olyan ez az állapot, mint a második világháború, csak nem lőnek, láthatatlan az ellenség. Az idősek annyi szörnyűséget éltek át, és ha visszatekintünk a történelemre, azt látjuk, hogy minden generációnak át kell esni valami félelmetes dolgon. Másrészt meg gyakran azt halljuk, hogy felfújták ezt az egészet, mert influenzában is sokan meghalnak. Úgy gondolom, az a lényeg, hogy be kell tartani a szabályokat, hallgatni kell az orvosokra, a szakemberekre, és nem szabad politikai hasznot húzni az ilyen válságos helyzetekből. Annak külön örülök, hogy a kezdeti pánikból a legtöbben gyorsan fel tudtunk állni.
Orsolya azt is elmondta, neki annyiból könnyebb volt a helyzete a karantén idején, hogy a párja, a szülei, a környezetében mindenki végig dolgozott. Akkor mégsincs akkora baj, mégsem állt meg teljesen az élet, a világ – gondolta, és ez reményt adott a túléléshez.
- Úgy láttam, a vészhelyzet elején, az első másfél-két hétben mindenki félt, és akkor jobban betartották az emberek az óvintézkedéseket. Én végig próbáltam távoltartani magamat a tömegtől, a veszélyektől, otthon maradtunk. Arra jó volt a kényszerszünet, hogy sok régi filmet néztünk, sokat olvastam, klasszikusokat.
Mire meglesz az esküvő, és kipihenik a nagy lagzi fáradalmait, addigra valószínűleg újra nyithat a színház is, elkezdődhetnek online után a rendes próbák. Orsolyára szép feladat vár: Wass Albert Tizenhárom almafa című regényének színpadi változatában, Duduica és még több lány alakjában láthatja újra a közönség.
Niedzielsky Katalin
Fotó: A-TEAM
