Kiss Monika már 32 éve tanít magyart a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium diákjainak. Tanárként és közművelődési felelősként azért dolgozik, hogy a Belvárosit érettségizett fiatal ne hagyja el úgy, hogy még nem járt színházban.
- Nem csak a feladatom, hogy a tanulók érdeklődését felkeltsem, színházba csábítsam, vigyem, kísérjem őket, én ezt nagyon szívesen csinálom, a színház a szívügyem – mondta Kiss Monika. – Csodálatos világ, mindig élményt nyújt, még akkor is, ha esetleg az előadás nem a legjobb. Akkor is ott vannak a remek színészek, akiket ismerek, szeretek, akik nagyszerű alakítást nyújtottak már olyan sok darabban, vagy ott vannak a gyönyörű jelmezek, az eredeti rendezés. Tehát ezért szeretem a színházat, mert mindig élményt jelent, felemel, elgondolkodtat, és mindig lehet benne sok szép új dolgot felfedezni.
A tanárnő hangsúlyozta: az iskola dolga, hogy a kultúrának ezt a szeletét is megismertessék a gyerekekkel. Kollégáival együtt azt tapasztalja, hogy a tanulók sajnos nagyon keveset olvasnak, a digitális és a képi világban élnek, és a színházban, ha feldolgozásban is, de legalább találkoznak az irodalmi művekkel. A filmek természetesen szintén lehetnek értékesek, de a fiatalok érdeke, hogy ne csak filmeket lássanak, ismerjék meg a színház különleges világát, az előadás közvetlen élményét, hatását és mindent, ami egy színházlátogatáshoz tartozik, a felöltözéstől egészen a látottak megvitatásáig.
Nemcsak középiskolásoknak szervez Kiss Monika színházi programokat, hanem a 3., 4., 5. és 6. osztályosoknak is, alsó és felső tagozatosoknak egyaránt. Az előadásokra tanítóval, tanárral, főleg a magyar szakossal mennek a diákok.
- Azt szeretnénk, hogy tanulják meg az élményt, tanulják meg szeretni a színházat. A pedagógustól függ, hogy báb- vagy nagyszínházi produkcióra viszi a tanítványait. A 7. és 8. osztályosoknak a délutáni előadás nem annyira vonzó, és a gimnazistákat a legnehezebb meggyőzni arról, hogy legyen végre trendi számukra a színházba járás, örüljenek annak, értékeljék, ha a barátjuk színházi előadásra hívja őket – sorolta tapasztalatait beszélgetőpartnerem.
Nagyon komolyan gondolja a Belvárosi tanára, hogy tőle ne menjen ki olyan érettségizett fiatal az iskolából, aki még nem járt színházban. A 20. tétel már nagyon régen a Jókai Színház a regionális témakörben. Volt olyan év, amikor a drámaíróversenyhez kapcsolódott, ahová ellátogattak, máskor kulisszajárásra vitte diákjait, ami nagy sikert aratott, hiszen bepillanthattak az előadások hátterébe, ahová a közönség egyébként nem jut el. Nagyon tetszett a zsinórpadlás és a meglepetés, amikor a forgószínpadot is kipróbálhatták, sokáig emlegették, hogy az előadásokhoz felépített díszletek között sétálhattak.
– Lényegesnek tartom, hogy valaki azért vigye el a színházba a barátját, a gyerekét, a tanítványát később, mert őt is elvitték, ő is maradandó élményt kapott korábban. Én hiszek ebben, bízom az értékmentésben és -továbbadásban, engem a munkámban ez vezérel. S nagyon örülök annak, hogy nekünk ebben a városban van állandó színházunk, sőt még nyáron is rengeteg előadás közül lehet választani, amibe külön óriási munkát fektetnek. Elismerésre méltó az a sok program is, amiben a színház az iskolákkal közösen veszt részt a fiatalok művészeti nevelésében.
Niedzielsky Katalin
