A Bernarda Alba házát, Federico García Lorca klasszikus drámáját jövő év elején, január 30-án mutatja be a Békéscsabai Jókai Színház. Tegnap az első olvasópróbát tartották, de már két hónapja izgalmas műhelymunka, kemény edzés zajlik: flamencózni tanítja a szereplőket Bajnay Beáta koreográfus. (Niedzielsky Katalin tudósítása)
A jellegzetes spanyol kultúra szenvedélyes mozgás- és érzésvilágából kaptunk is rögtön egy kis ízelítőt, csak előtte Fekete Péter igazgató köszöntötte a készülő produkció alkotóit, közreműködőit. Majd kérésére kipenderültek a színészklub közepére a táncosok: a fiúk tiszta feketében, a lányok bő szoknyája piros fodrokkal díszítve. Oravecz Péter spanyolgitárjára már ropták is a flamencót, a gitárhoz „hangszerként” szólt az ütemes lábdobogás. A hangulatteremtő bemelegítés után Béres László rendező azzal kezdte beszédét, hogy amit láttunk, azt nemcsak a táncosok, hanem a színészek is tudják, „a társulat már elkezdett flamencóban gondolkodni”.
Video:JókaiFilm/Vámos Zé
Arra teszünk kísérletet, hogy ne csak a szöveg alapján, hanem komplex színházi nyelven – a zene, az ének, a tánc, a szöveg és a látvány segítségével együtt – vigyük színre Lorca drámáját. S itt nincs alá- vagy mellérendeltség, minden elem egyformán fontos – hangsúlyozta a rendező. – A 20. századi spanyol dráma és költészet legnagyobb alakjának, Lorcának az érzésvilágát szeretnénk bemutatni, darabjai örökérvényűek, legismertebb a Vérnász, a Yerma és a Bernarda Alba háza, Magyarországon utóbbit mutatták be legtöbbször.
Az Andalúziában játszódó drámáról a rendező elmondta: a helyszínre jellemző, hogy ott, akárcsak Székelyföldön, ahonnan származik, rendkívül erősek a társadalmi hagyományok. Ilyen környezetben különösen nehéz feladat hárul Bernarda Albára férje halála után; nyolc év gyászt hirdet, és ott marad öt lányával, akik közül csak a legidősebb mehet férjhez, neki van ugyanis egyedül vagyona.
– A történet az emberi szabadságvágyról szól, illetve arról, melyik lány hogyan viszonyul ehhez a fontos dologhoz, mit kezd vele, lemond róla vagy harcol érte.
A flamenco, a sajátos jelrendszer előadásba építésével kapcsolatban Béres László kifejtette, hogy Lorca nemcsak drámaíró volt, hanem festő és zeneszerző is, aki jól ismerte a spanyol népzenét, és színjátszással is foglalkozott. „Kisebbséghez tartozott, a másságát, kisebbségi sorsot próbálta kiírni magából.” A rendező legkomplexebb darabjának nevezte a Bernarda Alba házát, amelyben a zene, a festészet, a tánc kap kiemelt lehetőséget, és amely nyolc nagyon erős női szerepet kínál a színészeknek. Ezután a szereposztást ismertette, kiemelve a figurák lényegét – de ezt ne áruljuk el előre, bízzuk a közönségre!
A címszerepet Kovács Edit játssza, anyja, María Josefa alakját Nagy Erika. Pepe, aki az előadásban nem jelenik meg, de érte áhítozik az összes nő, Vadász Gábor lesz. Angustias, a legidősebb lány alakját Komáromi Anett kelti életre, Magdalenát Fehér Tímea, Ameliát Tatár Bianka. Liszi Melinda formálja Martiriót, a legfiatalabb lány, Adel szerepében Tarsoly Krisztinát láthatja a közönség.
Székely László Kossuth-díjas díszlettervező – mint mondta – kicsit hazajött a Jókai Színházba, Lorcát szcenikailag elég nehéz feladatnak tartja. A színpadkép makettjével a kezében a művész elmondta: a belső szörnyűségek ábrázolásához egy halálkatlant tervezett, úgy vélte, a furcsa, rideg világhoz, ahol a visszafojtott vágyak előbb-utóbb kitörnek, egy fehér, zárt doboz felel meg leginkább.
– A dráma a színészekben, a darab fordulataiban valósul meg, hogy a nézőnek igazi katartikus élményt adjon. Ezért olyan teret képzeltem el, amelyben a színészek tehetsége érvényesülhet – fejtette ki Székely László.
Megtudtuk, hogy a makett hátsó falán, amelyet a közönség lát, amikor beül a helyére, az egész darabra és Lorca minden művére igaz ars poetica olvasható: „A duende erő, nem pedig cselekvés; harc, és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam: A duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból. Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról. Ez a titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni, végső soron a föld szelleme.”
Székely László egykori tanítványa, Bodnár Enikő jelmeztervező az előadás színvilágának rejtelmeibe avatott be. Az andalúz parasztvilág természetes anyagait látjuk majd, a szereplőket fekete-fehérbe és szürkébe öltözteti, egy lány kap zöld ruhát. A szürke hideg árnyalata a halálhangulatot erősíti. A hölgyek fekete, sötét barna és ősz parókát viselnek, kendőt, kontyot és „meszelt” arcot. Fontos, hogy mozogni tudjanak és jól érezzék magukat a ruhákban, ezért a tervező minden színésszel egyenként elbeszélget.
Fehér halálkatlan fekete figurákkal, flamenco, lábdobogás, sirató kórus, gyászoló falusiak. Az előkészületek nagyon izgalmas előadást ígérnek; erre erősített rá a műhelytitkokba szóló beavatás után még egy kis gitármuzsika búcsúzóul a sajtó képviselőinek. A színészek pedig – rövid szünet után – elkezdték a tulajdonképpeni olvasópróbát.
Niedzielsky Katalin
Fotók: JókaiFilm/Vámos Zé; Locskai Henriett
