Harc a lelkekért, avagy a királyságok vége
A stúdiódarabot április 14-én tekinthetik meg.
Olvassák el Bagdi László költő ajánlását!
Marie Antoinette, avagy az „osztrák nő”, mint a Legfőbb Lény kultuszának áldozata, Franciaország utolsó királynéja, aki meghalt Párizsban a Concorde téren, harcban a lelkekért, a „nagy francia forradalomban”.
Ami akkor történt, az a mába ér a lélekvesztés útján, de nem előzmény nélkül való, hiszen így van ez már a történelmi időktől fogva Káin fajtestvéreivel. A darab, mint egy görög dráma, tanít, a leírás, a dramaturgia magában rejti az emberi önfelismerést, amely a tudás legfelsőbb foka, a színműben a katarzis záloga.
A szerző „deus ex machina” beemeli a színpadra a királynét, aki itt maga a probléma, de egyben a megoldás kulcsa és tökéletes válasz arra, hogy miért indult harc a lelkekért. A királynő ugyan magában hordozza a korántsem tökéletes múltat és a jelent, de lelke van, ami mindig a remény útja.
Ezért Maria Antoinette a Legfőbb Lény kultuszának áldozata, ahol az isteni igazságot, a hitet, a lelkek megváltását felváltotta a szekularizáció, azaz az ideológia, amely nem egyetemes, ezért megszülte önmagát, így maga lett maga teremtménye, Hamvas Bélával mondva, megszületett az „EMBERISTEN”, akinek mindent, még az ellenkezőjét is szabad, a Legfőbb Lény felhatalmazásával.
Vajon ki vagy mi a Legfőbb Lény, ennek felismerése lehet a katarzis!
Bagdi László költő
