A határon túlról, az ország másik feléből, a fővárosból és vidéki városokból érkeztek színházi szakemberek, kritikusok tucatjai a hírre: egy különleges produkció született a Békéscsabai Jókai Színházban, a Bernarda Alba háza, flamencóra átszabva. A fesztiválmeghívások nem is várattak sokat magukra…
Az előadás épphogy lekerült Békéscsabán a műsorról, máris bejelentkezett a Budapesti Nyári Fesztivál válogatója, hogy a Városmajori Szabadtéri Színpadon szeretné látni az előadást. Mihai Constantin Ranin, a romániani Târgoviște-ben megrendezésre kerülő nemzetközi BABEL F.A.S.T. fesztivál igazgatója is konkrét időpontokkal kereste meg a Jókai Színházat. Erre a fesztiválra olyan nevek és színházak vannak meghívva, mint például Andrei Serban, Silviu Purcarete, vagy a Vilniusi Színház, de folyamatosan érdeklődnek az előadás iránt hazai és határon túli fesztiválszervezők is. A meghívások és az érdeklődések azért is megtisztelőek az alkotók számára, mert a különböző darabok kiválasztása szigorú színház szakmai alapon történik.
Robert Cogo‑Fawcett is megnézte a darabot, aki a Shakespeare-féle Globe színházban maga is producere volt a Bernardának 30 évvel ezelőtt. A bath-i Royal Színház egykori igazgatója, aki legutóbb a Lyric Hammersmith színház vezető producere volt (szinte minden volt már a színházi szakmában: igazgató, rendező, művészeti tanácsadó, műfordító és dramaturg sőt, a The Borgias és a Dracula című sorozatokban is játszott), elragadtatással beszélt a békéscsabai előadásról.
„Nagyon tetszett a darab. Figyelemre méltó, érdekes volt, hogy a flamenco átszőtte az előadást, főleg annak fényében, hogy nem táncosok, hanem színészek táncoltak. Csodálatosan életre keltették azt az érzést, amit Federico García Lorca gondolt ehhez a művéhez. Amit a Jókai színházban láttam, tele volt szimbólumokkal, jelzésekkel, ami sejtelmessé varázsolta a művet. Ez veszélyes is lehet, ugyanakkor ezúttal nagyon is jól működött.” – mondta Robert az előadást követően.
Lorca utolsó és talán legjobb drámája a Bernarda Alba háza. A drámairodalom egyik gyöngyszemét Béres László, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti tanácsadója álmodta színpadra – flamenco zenével és tánccal, a bemutató január 30-án volt a Jókai Színházban.
Az Andalúziában játszódó történetet átszövi a spanyolos temperamentum. Bernarda Alba otthonát – férje halála után – börtönné változtatja, ugyanis a hagyományoknak megfelelően a nyolcéves gyász ideje alatt a kinti világra néző minden ajtó és ablak becsukódik. Ez boldogtalanná teszi a zordon, kemény akaratú asszony és más-más természetű leányai életét. A házban élők nőisége pusztulásra van ítélve, börtönükből az út csak fizikai vagy szellemi szabadságuk teljes feladásához vezet. A Halálkatlanból csak holtan, vagy tébolyultan lehet szabadulni.
Szenvedély, tűz, féltékenység, tánc, gyász és magány. Az előadás nyelvezete a rövid és tömör replikákra lecsupaszított lorcai szöveg és a flamenco világának (tánc, zene, ének) találkozásából születik meg. Ebben a színházi jelrendszerben egyformán fontos a hang, a gesztus, a ritmus és a látvány.
