Mindig kihívás nemzetközi fesztiválon részt venni. Izgalmat jelent, ha más nyelvi, kultúrájú közegben lépünk fel. Számtalan kérdés fogalmazódik meg bennem ilyenkor: mennyire érthető, amit csinálunk? Vajon az a jelrendszer, amit használunk kifejező lesz-e? Nyelvünk "zeneisége", akusztikája hordozza-e a darab világát? Pontosan érthető lesz-e a színpadi szituáció, a színészek által megformált karakter? A díszlet és a jelmez mennyire segíti játékunkat….
Megpróbáltunk felkészülni a fenti kihívásokra. Végeredményben azt csináltuk, amit itthon, csak kissé hangsúlyosabbá tettük azokat a gesztusokat, amelyek a verbalitást erősítik meg, hiszen a más nyelvi közegben a kommunikációs jelrendszer felcserélődik: a metakommunikatív rész – amely a színház alapja – hordozza a nyelvünket nem értő közönség számára a verbalitást – természetesen megőrizvén a "hogyan?" világát, s a nyelvi közeg pusztán "dallammá", "zagyva" nyelvvé változik. Néhány – a szerepek lényegét megfogalmazó mondatot pedig – színészeink megtanultak ukránul…
A fenti kérdések okozta izgalom miatt nem tudtam beülni a nézőtérre bemutatkozásunkkor. A színpadról követtem a történéseket, ahol képernyőn láthattam a közönséget is. Az előadásunk elején a nézők állandóan a színpad két oldalán elhelyezett kivetítőkre pillantottak, amelyeken az ukrán fordítást olvashatták. Aztán egy idő után egyre kevesebbet néztek a képernyőkre. Nyilván az ukránul elhangzott mondatok ovációt váltottak ki, de a színpaddal való kapcsolatuk nem merült ki ezzel. Színészeink érezték a közönség "lelki akusztikáját", az aktív visszajelzéseket, reakciókat. A nézők pontosan követték a darab minden rezdülését, együtt éltek velünk, s számos helyzet váltott ki nyílt színi tapsot… Az előadást hangos tetszésnyilvánítással, állva tapsolással – ami ott általános – fogadták, de a "brávózás", már többről árulkodott… ( Idén először döntött úgy a fesztivál vezetősége, hogy nem osztanak díjakat, azért, hogy a találkozó ne a versengésről szóljon, hanem a baráti, színház-szakmai kapcsolatzokról. A szakmai zsűrivel az előadásokról kötetlenül lehetett beszélgetni. )
Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, tête at tête gratulációkat, s különféle fórumokon megjelent szakmai kritikákat, amelyekben részletesen és személy szerint elemezték színészeink kiváló alakítását, s azt korszerű molière-i világot, amellyel találkoztak a színpadon…
Merő Béla, rendező
